Nehéz, de kimondod végre, hogy vége, mert tudod ez- az egyetlen, amit tehetsz, mert lelked után, már a tested marja szét a fájdalom. Menj, mondod halkan, és nem várod többé már, hisz mi értelme volna, csak szavakat adna, és tudod semmi nem változna. Sírva idézed fel az elmúlt éveket, de…

 Mókás is lehetne a történet, de talán, mégsem az.   Jaj, lányom! Soha nem tanulsz már meg hajtogatni és a szekrényedben szép rendet rakni. Ó, anya! Most, azt akarod mondani, hogy rendetlen vagyok? Nem, de nézd, milyen szépen mosolyognak most a ruhák a szekrényben. Köszönöm anya, de nem…

Az idő, soha nem fog megállni. Ha, elfáradtál, neked kell megállni. Ha, elestél, felállni. Sebeidet, magadnak kell begyógyítani, mert az idő, soha nem fog megállni. Reggel felkel a nap, este lenyugszik. Ez, ismétlődik napról, napra. Ahol, hol utadat keresed, hol boldog perceidet éled, de az…

Mikor, üvölt benned a fájdalom, de némán tűröd, mert nem kiálthatod világgá, hogy mi nyomja lelked. Könnyeid utat keresnek, de csak némán nyeled őket. Miközben reménykedsz, hogy ez csak egy rossz álom,  amiből hamarosan felébredsz. Hosszú az álom. Nehezen ébredsz. Szűnni nem akaróan, csak a…

Előtte jászol. Ami a nagy templom előtt állt. Háta mögött a nyüzsgő élet. Ő, állt némán és nézte azt a jászolt, amit szorgos kezek építettek. Születés, csak ez jutott eszébe és az, hogy miért is született ő? Kezei fáztak. Zsebre is dugta, de az kikukucskált a lukas kabátzseben át, mint aki mindent…

- Ne lökdössön már! Igyekszem én is felszállni erre a villamosra. Higgye el, az a célom, hogy velem induljon el a szerelvény. Mondom, ne böködje a hátam! - Had böködjem már! Valahogy, csak fel kell hívnom magamra a figyelmet, ha egy rég nem látott barát nem akar észrevenni! - Péter, Te vagy az?…

Fejét tenyerébe temetve ült. Reményt vesztve, csodában már nem reménykedve. A napsütés nem vigasztalta. A külvilág, mintha nem is volna. Szemei fátyolosak voltak, ha véletlenül felpillantott és tekintetét valaki elkapta az láthatta. Túl volt már a negyvenen jócskán. Kora a félévszázadhoz közelített…

Megfagyott a lábam, vacog a testem. A kenyér ízét, amit tegnapelőtt ettem, már rég nem érzem. Szárad a szám, szomjas vagyok. Vizet kéne szerezni, de befagyott körülöttem minden. Jégcsapok lógnak itt-ott.  Letörök egy jégcsap darabot, és mint gyerekkoromban a nyalókának, úgy örülök az olvadó…

Mindenki keresi a boldogságot. Sokszor, és sokféleképpen keresünk. Elindulunk egy úton és vagy végig megyünk rajta, vagy nem. Vagy szerencsés volt az utazás, vagy kevésbé. Ilyenkor, vagy új utat keresünk, vagy feladjuk. Legtöbbször inkább beletörődünk abba, ami van, mert félünk, hogy az esetlegesen…

Ott állt előttem. Ráncait, maszk takarta. Egyedül szemei tükrözték érzéseit. Könnyes volt az a két szem. Próbálta leplezni fájdalmait, de az, már olyan nagy volt, hogy titkolni lehetetlen volt. Néha, már rosszul látok, főleg, ha süt a nap, mondta, mikor észrevette, hogy látom, amit ő, nem…