Szeme csillogott. Lelke ragyogott, mikor a kezére húzták a gyűrűt, és a szerelem tűzével átitatva kérdezték: Leszel a feleségem? Megszólalni is alig tudott, mert oly váratlanul érte a kérdés, és amit lelke érzett, arra nehéz volt szavakat találni. Boldognak, szerethetőnek, valaki számára fontosnak…

 Mókás is lehetne a történet, de talán, mégsem az.   Jaj, lányom! Soha nem tanulsz már meg hajtogatni és a szekrényedben szép rendet rakni. Ó, anya! Most, azt akarod mondani, hogy rendetlen vagyok? Nem, de nézd, milyen szépen mosolyognak most a ruhák a szekrényben. Köszönöm anya, de nem…

 Eszter, felment a Várba, egy laza kis sétára. Szépen sütött a nap, bár hideg csípős volt az idő. Testének hiányzott a mozgás. Lelkének a levegő. Nem igazán tudta, miért is erre vitte az útja. Mikor, elé tárult a csodálatos látvány, szemében könnyek gyűltek, és nem is akarta letörölni őket. Úgy,…

A szív, és az ész beszélgetése, szakítás után. / Humorra hangolva, de a valóság határán. / Hiányzok neki, mert szeretett. Ó, használd már a fejed, hisz már nem szeret, de lehet, hogy nem is szeretett soha, csak szerepet játszott. Ó, te kis ostoba! Biztosan sokat gondol még rám. Te,…

Már, nem titok, ami titok akart maradni. Mert, egyszer mindenről lehull a lepel és feltárul a valóság. Ami, fájdalmas ugyan, de titokban nem marad már. Luca, törötten ébredt, mert nem sokat pihent, és alvás helyett csak merengett. Napok, sőt hetek óta, oly furcsa érzés tartotta fogva, amitől…

Jutka, Jutka, kiáltom, de, mintha nem ő lenne, halad tovább. Tudom, hogy ő az. Igaz, csak egy pillanatra láttam arcát, mikor a metró kocsiból kilépett, de nem tévesztettem össze senkivel, tudom. Több mint két éve nem láttam, de közel húsz évig a barátnőm volt és számomra még ma is az. Jutka, Jutka,…

Ó, minek ez a napsütés? Minek ez a fény? Miért gyötör minden egyes napsugár? Tavaly még örültem a nyárnak, a napnak, a víznek, a madaraknak és még a szúnyogcsípésnek is, pedig, az már nagy dolog, mert mindig úgy összecsipkedtek, hogy sebesre vakartam magam és mit mondjak, ettől nem voltam a…

Olyan ez az egész, mintha gyónnának nekem. Nem tudom, mióta, de hosszú ideje már, színe mindenki megfordult betegágyamnál és mesélnek, mesélnek. Gondolván, nem hallok semmit. Mindent hallok, és a válaszom is megvan, csak néma marad szám, és mozdulatlan testem. Eljött az igazság pillanata. Úgy látom,…