Kriszta, gyorsan kaptam magára a ruhákat, hogy nyitásra odaérjen az üzlethez. Még a kávét is kihagyta, mert fontos volt, hogy ma a vágyott terméket beszerezhesse. Kilépve a kapun órájára nézve megnyugodott, mert látta, hogy időben odaér. Hirtelen viszont elfogta az aggódás, mert mi lesz, ha nem kap?…

A tavasz gyönyörű fényében, sír a lelkem, mert nem foghatom kezed. Nem ölelhetlek. Szerelmem édes szavaival, nem halmozhatlak el. Tél van a lelkemben. Hó takarja, védi, szerető, szerelmes érzéseim. A szürke magány, nem nevettet. Halkan suttogom neved. Ugye érzed, bárhol is…