Állt a lány a parkban. Hűvös volt, így kardigánját jó szorosan összehúzta testén. Gyomra korgott, lába is fáradt volt már kissé, de a padra nem akart leülni, mert hűvös őszi hajnalon nem szeretett volna megfázni a vizes padon. Haja szürke volt és sampont kívánt, gyomra pedig egy-két finom falatra…

A lélek, sok mindent kibír. Cipeli a fájdalmat, dacol az ésszel Nyitva hagy olyan ajtókat, amit rég zárni kéne. Elhiszi, hogy igaz a szó. Tűr, vár, remél, Hiszi, hogy jóra fordul minden, közben zokog csendesen. Egy idő után, megrokkan a lélek, mert hiába várta, nem jött a remélt…