Nehéz, de kimondod végre, hogy vége, mert

tudod ez- az egyetlen, amit tehetsz, mert

lelked után, már a tested marja szét a fájdalom.

Menj, mondod halkan, és nem várod többé már,

hisz mi értelme volna, csak szavakat adna, és

tudod semmi nem változna.

Sírva idézed fel az elmúlt éveket, de te

nevetni szeretnél, és boldog akarsz lenni, de

tudod, hogy vele, már soha nem leszel boldog,

mert elmúlt a szerelme, amit irántad érzett.

Ezért, a hónapok gyötrő napjai után,

tudod, nincs más választás.

Nem kérheted, hogy szeressen,

nem kérheted, hogy legyen veled,

hisz, oly sokszor kérted már, és válaszként,

bizonytalan ígéreteket kaptál csupán, de, te vártál,

mert, ő volt az életed, de, ma már tudod, az

a holnap, soha nem jön el.

Így, engeded, had járja útját nélküled tovább.

Könnyes szemmel, de reményekkel tele,

álmokat szősz, hogy egyszer, majd jön valaki,

akinek, te leszel a mindene, és boldogan élsz vele.