Szerepet cseréltünk / Anya és én /
Szép csendesen, észre sem vettük,
de szerepet cseréltünk.
Te, gyerek lettél újra, és
én vigyázok Rád, ahogyan Te vigyáztál rám,
sok-sok éven át.
Könnyes a szemünk, ha egymásra nézünk, mert
te erős anya akartál maradni, amíg csak élsz.
Én, pedig örökké gyerek szerettem volna maradni,
mert jó volt gyereknek lenni.
A sors furcsán alakította a szerepeket,
mert remeg öreg kezed.
Tested gyenge, fáj már minden rajta.
Memóriád cserben hagy olykor –olykor.
Ilyenkor durcás vagy.
Olyan, mint én voltam valaha,
mert haragszol magadra.
Hisz tudtam, tudom, de nem jut eszembe,
suttogod elkeseredve.
Étvágyad olyan, mint egy csibének,
egy falatot is nehéz lenyelned.
Ilyenkor, kis mosoly ül ki arcomra,
mert eszembe jut, mikor te mondtad:
Csibém! Egyél még! –és megsimogattad fejem.
Éreztem, nagyon szeretsz.
Most, én simogatom arcod, és kérem,
egyél még egy falatot a kedvemért.
Úgy szorítasz magadhoz,
mint ahogyan én szorítottalak téged, mikor féltem és
karjaidban védelmet véltem.
Megöregedtem, suttogod becsukott szemmel,
hogy könnyeidet ne lássam,
de szempillád remegéséből tudom,
lelkedben oly nagy a fájdalom,
mert adni, adni akarsz még, de
gyenge vagy már rég.
Nincs gond, suttogom,
szeretlek nagyon.
Ma már én, takarlak be este, és
mesélek neked olyan meséket, amit szépre színezek,
hogy gondjaimmal ne terheljelek.
Te is ezt tetted, mikor gyerek fejemet simogattad, és
mesébe szőtted, hogyan viselkedjek, hogy jó ember legyek.
Ágyad szélén ülve várom, hogy
az –az apró mosoly megjelenjen arcodon,
mert akkor tudom, hogy
szépeket álmodsz, és álmodban boldog vagy.
Nézlek, és őrzöm álmod, úgy ahogyan Te tetted,
amíg fel nem nőttem.
Nézlek, és csendesen suttogom imámat, amiben azt kérem:
Istenem! Nézz kétségbeesett szemébe,
mikor feltekint az égre, és
adj még kis boldogságot életébe.
Könnyeit, hadd feledje.
Én, csak ezt kérem.
A többit majd megoldom.
Köszönöm!
Szerepet cseréltünk anya, suttogom.
Megsimogatom arcod, úgy
hogy álmod ne zavarjam, és
könnyű pilleként puszit adok.
Anya, szeretlek nagyon.