Az idő, soha nem fog megállni.

Ha, elfáradtál, neked kell megállni.

Ha, elestél, felállni.

Sebeidet, magadnak kell begyógyítani,

mert az idő, soha nem fog megállni.

Reggel felkel a nap, este lenyugszik.

Ez, ismétlődik napról, napra.

Ahol, hol utadat keresed, hol

boldog perceidet éled, de az egész,

egy örök körforgás.

Ahol, ne feledd, csak az öröm perceiben vannak veled.

Mikor, könnyes a szemed,

kevesen adnak, zsebkendőt neked.

De, az is lehet, hogy senki nem akad, aki azt mondaná,

Szép az élet, ne sírj már.

Szeretetet, csak akkor adj, ha

nem vársz érte semmit cserébe,mert

nagy lesz a csalódásod, ha azt hiszed, hogy

téged is szeretnek azok, akiket te szeretsz.

Hidd el! Lehetsz szép, vagy csúnya, vagy rút kiskacsa.

Tehetsz bármit, vagy szeretnek, vagy nem.

Nem kell ehhez semmit tenned.

Ne koldulj szeretetet, szerelmet, mert

olyan leszel, mint az utcai koldus, aki csak

apró forintokat kap, ami a reményt hordozza csupán, de

elmarad a remélt boldogság.

Néha, elfárad a lelked, mert nem bírod a terhet.

Letennéd, de nem tudod, hogyan és hová, mert

egyedül bolyongsz vele, és senki nem lesz, ki segítsen, hogy

a válladra nehezedő teherből levegyen.

Ekkor, neked kell megállni, mert az idő soha nem fog.

Elfáradt lelkedet, ami darabokban hever, csak

Te rakhatod össze.

Nehéz, tudom, de nem lehetetlen, és

senki nem mondta, hogy fájdalommentes.

De, ne feledd!

Egyedül jöttél e világra, és oly sok akadályt leküzdöttél már,

amelyekre, szinte nem is emlékszel már.

Ne vedd magadra, a világ vad viharát.

Keresd inkább, az élet szép oldalát.

Köszönd meg a sorsnak, ha utad során, volt kísérőd,

még akkor is, ha rég el kellett engedned őt.

Lelkedben keresd a miértekre a választ és

megtalálod a kivezető utat.

Csupán, legyen időd megállni, és

elég erőd elhinni,hogy meg tudod csinálni,

mert az idő, soha nem fog megállni.