Nyüstöl a párom, hogy írjak verset.
De, minek?
Annyi már a vers, mint égen a csillag,
majd pont az enyémre vágynak.
Írjál szép, szerelmes gondolatokat,
kedves, szívhez szóló sorokat.
Szerelmes vers?
Ugyan, kinek kell?
Mindenki rohan,
az érzelmekben nem mélyül el.
Csalj boldogságkönnyeket…
Napos a reggel.
Keserű a kávé,
mert nincs benne cukor, ami édesítené.
Hisz, nem is teszel bele cukrot soha, mondanád.
Én, halkan, erre azt suttognám,
Az, én kávémban, Te vagy a cukor Kedves, mert
veled, még a keserű kávét is édesnek érzem.