Olyan lettem, mint apám. Most, ha kívülről látnám magam, akár ő is lehetnék, és kettőnket össze is keverhetném. Soha nem akartam olyan lenni, mint ő, de mégis sikerült. Nem volt ő példakép számomra soha, az biztos, mert tetteivel mindig elkeserített, és szegény anyám síró arcát láttam minden…

Szürkének és piszkosnak érzek mindent. Most feladom, vagy továbblépek. Óriásiak a falak és a házak, megnőttek egy pillanat alatt. Nem érzem jól magam. Futni szeretnék, de nem lehet. Maradnék, de már vége, vagy talán alig vártam, hogy vége legyen végre. Ilyen pocsékul, mint most, még soha nem éreztem…