Az anyai szeretet
Fájdalmat ültetett arcodra az élet, de
Te mosolyoddal takartad azt.
Nem látta soha a világ, mi az mi bánt.
Könnyeidet sem látta soha senki, mert azok
csak akkor mosták arcod,mikor mindenki aludt.
Egyedül, Te voltál az, aki zokogott az éjszakai csendben, de
akkor is némán, hogy ne zavarjon…
