Vasárnap reggel van. Olyan édesen mosolyog a nap. Így, még a gőzölgő kávé illata is dupla örömmel tölt el. Ablakomban integet az a rózsaszín pompázó virág. Még ma sem tudom a nevét, de talán nem is fontos. Csodálatos az a sok apró egymásba fonódó szirom. Nem tudok betelni a látvánnyal. Mikor nézem,…

Szabadulnék a gondolattól, űzném tova, de csak csillapodik néha és nem megy sehova. Itt marad fejemben és gyakran zakatol, hogy feltegye újra és újra a kérdést, miért? Miért? És egy válasz van csupán, nem akarom így tovább, mert felemészt a tudat és apró darabokra szed hónapok alatt. Mivel a…