Mosolyod, itt hagytad. Illatodat, magába szívta a szövet. A tárgyak, mit tőled kaptam, idézik fel hangod,mert minden tárgynak története van. A reggelente bekacsintó nap lágy sugara, a kezed. A virág illata, a szíved. A rádió, közös dalunkat játssza. Ez, mind, itt maradt velem. Néha,…

Mint pókhálóval körbefont pók, éled az életed. Ami, lazának tűnik, de szorítását érzed. Áthatol rajta a fény, de mit is ér? Csalogatóan hív a világ. Mennél is, de hová? Nem mondja senki, hogy gyere, tarts velem, hisz magányosan éled az életed. Élettered is olyan, mint a lelked, mert ahol…

Az óra ugyanúgy ketyeg. A könyvem az asztalon pihen. Minden megszokott, egyedül hiányod az, amit megszokni, nem tudok. Magányos éjszakák. Hideg reggelek. Sivár az élet nélküled. Nem ér semmit a lét, ha nincs velem az, akit a szívem szeret. Minden perc, csak egy szürke pillanat. Az élet…

Emlékszem, mikor még kéz a kézben, mentünk a szigetre. A nyár édes ragyogása ölelt körbe. Nagyot dobbant a szívem, mert szerelmet éreztem. Édes nevetések, boldog ölelések. Padokon pihentünk, egymáshoz simulva. Oly egyszerűnek tűnt akkor az élet, mert velem voltál, és ennél nem is kellett…