Szombaton, boldogan ébredtem. Nem csörgött a vekker. Csendes volt a szomszéd is. Finom kávé illat ölelt körbe, ami keveredett a hagymástojás illatával. Ó, kell ennél boldogabb reggel? Az, asszony kis lenge pólóban, ami alól kivillan a csipkés bugyi. Tökéletes! Ennél, szebbet nem is kérhetek. Jó…

Dél van és sötét este. Esik az eső. Csodás! A hangulatom pompás, de valamit tenni kell. Így, cipő fel és séta. Kilépve a házból, egyből az jut eszembe, hogy ének az esőben. Már hallomis a dallamot és mozdul is a lábam. Egy, két lépés és sok furcsa tekintet, de a kedvem már jobb is. Dalolnék,…

Ott állt előttem. Ráncait, maszk takarta. Egyedül szemei tükrözték érzéseit. Könnyes volt az a két szem. Próbálta leplezni fájdalmait, de az, már olyan nagy volt, hogy titkolni lehetetlen volt. Néha, már rosszul látok, főleg, ha süt a nap, mondta, mikor észrevette, hogy látom, amit ő, nem…

Már nyomokban sem vagyok önmagam, mert árnyékként követlek, és ahogyan te szeretnéd, úgy élek. Szavam, rég elapadt már, hisz mit is szólhatnék? Megszoktam már, hogy az utolsó szó, mindig a tiéd. Az irántad érzett szerelem kötött gúzsba, de nem sírok már, csak nevetek rajta. Keserű a…

Felhúzós katica pörög a téren össze-vissza és, ha kitáncolta magát, újra felhúzza a pici gyerek kéz, hogy a pörgést láthassa újra. Ami, neki elég furcsa, mert soha életében nem látott még ilyet, hogy a katicabogáron így táncolnak a pöttyök. Anyukája is meglepetten nézi ezen elmés szerkezetet, és…

Itt vagyunk egymásnak, mint két idegen. Te, az egyik szobában, én a másikban. Ez, lett a nagy szerelemből. Idegenek lettünk. Már nem vagyunk fontosak egymásnak. A másik gondja nem aggaszt. Elromlott minden. A vagyont elosztottuk. Vitázva döntöttük el, mi a Tied és mi az enyém. Ó, Istenem! Olyanok…

- Gizikém, hoztam kenyeret és tejet, úgy, ahogyan kérted. Tudok még valamit segíteni? - Köszönöm, de most másra nincs szükségem. A kulcsot tartsd magadnál, mert akkor be tudsz jönni hozzám. - Rendben! Szólj, és jövök. A telefon mindig legyen a közeledben, mert a lábadon a gipsz még néhány hétig…

Péntek délután, a piacon mozdulni sem lehetett. Kígyózó sorok a pultok előtt. Gyönyörű gyümölcsök mosolyognak a vásárlókra várva, hogy bele kerüljenek a kosarakba. Az, egyik pult előtt, a sort kikerülve, oldalról szemrevételezi a gyümölcsöket egy hetvenes évei közelében járó, bevásárlókocsiját maga…

Ó, de nagyon tud fájni, hogy nincs már kire várni. Mikor Rád gondolok, lelkemen mindig legördül egy könnycsepp, mert hiába telnek- múlnak a napok, semmi nem lesz könnyebb, mert nem jössz többet. Eddig még élt bennem a remény, hogy eljössz újra, de mára már lelkembe örök fájdalomként…