Ma oly szép volt a naplemente. Néztem, és ragyogott a lelkem tőle. Közben eszembe jutott Levente, kinek kedvence volt a naplemente. Duna parton állt ő minden este, és várta a nap lenyugvó sugarát. Arca ragyogott, mint a nap, és vidáman futott végig a Duna parton, miközben mosolygó arccal…

Szeretlek Anna. Ne hagyj magamra. Veled tudtam csak élni,a reménytelen időkben is remélni, mert megtanítottál szeretni. Az, nem lehet, hogy már nem foghatom kicsiny, remegő kezed, mi a betegségtől napról napra jobban remegett, de én még jobban szerettelek. Elesett voltál és gyenge,…

Álmodtam egy szép világot Neked, s nekem, kedvesem. Színesre álmodtam benne mindent, hogy boldogan élhessünk benne ketten, édesen. Boldogságot, gyönyört álmodtam. Imádatot, szeretetet, sokmilliónyi boldog-boldog pillanatot. Szeretném megfesteni e világot, de az kevés, ha csak álmodok. Kezedbe…

Békésen sétált az öreg a futó-rohanó emberek között. Lábait lassan emelte, mert a járás már nehezére esett, de a séta számára és hű társa számára minden nap fontos volt. Az öreg mesélt kutyájának, a fekete, nagy testű keverék ebnek. Nap, mint nap körbesétálták a teret, miközben az öreg mesélt.…

  Sírjak, vagy nevessek? Könnyeim a fájdalom, vagy az öröm könnyei legyenek? Vegyesen keverednek bennem az érzések. Boldogtalan vagyok, de valahol a legboldogabb. Soha nem gondoltam volna, hogy ehhez hasonló érzéseket át fogok élni. Teljesült hihetetlennek tűnő álmom. De hogyan? Rejtély az élet és…

Mit érek én? – kérdezte egy asszony, két gyereke kezét fogva. Egy szürke téli reggelen, mikor sem a hó nem akarta fehér takaróval beborítani a tájat, és mikor a nap is úgy gondolta ma inkább pihen kicsit és sugaraival nem simogat meg senkit. „Ó, simogatás, de jó is volna!” – mondta Éva önmagának,…

Rohanó, tolongó emberek, néha egy-két anyázás oda-vissza, ez az ébredő város hangulata. -Kérem kedves utasaimat, használják az összes ajtót a le, és felszálláshoz! Nehezen, de elindulunk Buda felé a Ferenciek teréről. Van, aki olvas. Van, aki még fel sem ébredt szerintem. Oldalra tekintek és egy…

Fél év kóma. Soha nem tudtam, mi az. Most volt benne részem. Egyszemélyes kórházi kórterem, fehér falak, csöpögő infúzió. Ágyamnál egyenruhás őr. Már néztem tükörbe, miután a kómából felébredtem, de idegen arc nézett rám vissza. Semmire, de semmire nem emlékszem előző életemből. Néha bevillannak…

Repülnék hozzád, ha lehetne. Nyakadba ugranék nevetve. Addig csókolnám ajkad, míg szemed ragyogásától, testem izzana. Akkor, összegabalyodnánk jó szorosan, és vágytól ittasan, hevesen szeretkeznénk, míg testünk azt nem mondja, ez volt a nap legszebb pillanata. Repülnék hozzád, de nem…

/ Stílusosan, versbe kéne szőni ezt a mesét, úgy ahogyan a költő tette volna, de marad mesélő forma. Talán, így is lesz olyan érdekes ez az aprócska mese, mint egy vers / Volt egyszer egy költő, szavakat versbe öltő. Sok verset írt, az már igaz. Sikere is volt sok, mert ismerősei dicsérték agyba –…