Néha csodálkozunk, ha látunk, vagy hallunk valamit, mert eltér a megszokottól. Néha el hisszük azt, amit látni és hallani akarunk, még akkor is, ha az, amit gondolunk, távol van a valóságtól. Ma, Márti történetét, fogadjátok szeretettel. Öreg fejem sok mindent megélt már, de ami a múlt héten…

- Pista! Már vörösek a szemeid. Túl sokat vállalsz magadra. Igazán nem értem, miért vállaltad, hogy Tamás munkáját is átveszed. Természetesen örülök neki, mert a cégnek nagyon fontos, hogy ezt a munkát időben befejezzük. Ezért is furcsa számomra, hogy Tamás most kért szabadságot. Nem akartam…

Kezemben megremeg a boríték, min fekete szalag van. Tudom, a levélben csak fájdalom van. Nincs feladó, mert erre nem szokás ráírni, elég, ha felbontva megtudja az ember, ki az, ki itt hagyott örökre. Nem igazán akarom olvasni, mert, míg ismeretlenek a sorok, addig legalább még itt van és ráér menni.…

Ma is egy órát késtél, soha nem vagy pontos, mert számodra nem vagyok fontos. Magamnak mondom érzéseimet csupán, mert nincs értelme megosztani veled, mert tudom a választ és nem akarom újra hallani. Gőzölög a kávé, Te kortyolgatod és hol rám, hol a kávéra nézel. Csendes vagy. Nem szólsz, mert nehéz…

Józsikám! Gyere, egyél egy kis nyúlpaprikást. Nem minden nap kerül ilyen az asztalra. Finom, én már megkóstoltam, miközben készült. - Dénesem, én erről inkább lemondok. Nekem nem ízlene a falat és különben is sietek. Jó étvágyat Nektek hozzá!   - Ennek meg mi baja? Nem szokott ilyen barátságtalan…