Néha csodálkozunk, ha látunk, vagy hallunk valamit, mert eltér a megszokottól. Néha el hisszük azt, amit látni és hallani akarunk, még akkor is, ha az, amit gondolunk, távol van a valóságtól. Ma, Márti történetét, fogadjátok szeretettel.

Öreg fejem sok mindent megélt már, de ami a múlt héten történt velem, azon még ma is jót mosolygok. Hatvanhat éves vagyok, ezt azért említem, mert történetemben nagy jelentősége van. Azt sem tagadom, hogy látszik rajtam a korom. Engem soha senki nem nézett fiatalabbnak, sőt. Aprócska, telt nő vagyok. A hajam fehér, mint a hó, és szeretem a lezser, kényelmes ruhákat. Előzménynek talán elég ennyi.

Szerdán felugrott hozzám a lányom. Ő, huszonhat éves és három éve boldog házasságban él. Egy valami viszont hiányzik az életükből, az pedig a baba. Nem mondom, hogy nem próbálkoznak, csak hát eddig kevés siker koronázta a testmozgást. Azon a reggelen, mikor feljött, szokatlanul sápadt volt és még kávét sem kért. Ez, már okot adott arra, hogy aggódni kezdjek, mert nagy kávés és nem emlékszem olyanra, hogy valaha is visszautasította volna. Nem kívánom anya, mondta. Én, azért öntöttem magamnak egy csészével és leültünk beszélgetni, de, mikor megcsapta orrát a kávé illat, furcsa arcot vágott, majd a mosdóba sietett. Aggodalmam egyre nőtt.

Miután visszajött, megkérdeztem, hogy fáj-e valamije, de azzal a válasszal próbált megnyugtatni, hogy talán elrontotta a gyomrát, vagy valami vírus féle. Miután elmesélte, hogy körülbelül két hete tart ez az émelygés, kisebb rosszullétek, akkor kaptam a fejemhez.

- Zita, Te terhes vagy!

- Nem hiszem, szerintem már soha nem leszek az.

- Csináltál már tesztet?

- Még nem.

- Tudod mit? Pihenj csak nyugodtan, én meg leugrok ide a drogériába és veszek egy tesztet.

Gyorsan felkaptam a kabátomat és már futottam is. Először a gyógyszertárba akartam menni, de az kicsit messze volt. Gondoltam, elsőre megfelelő lesz az is, amit a drogériában árusítanak, hisz, ha terhes, tuti, kimutatja az is. Az üzletben hamar megtaláltam, amit kerestem, de nem igazán tudtam választani, mert volt nyolc féle. Egyenként emeltem le őket a polcról és olvastam, mit is mondanak róla. Elég sok időt vett igénybe, míg átbogarásztam, mert még a szemüvegem is kétszer leesett az orromról. A végén maradt kettő, melyek közül nehéz volt választani. Egyik kezemben az egyiket tartottam, a másikban a másikat, próbáltam dönteni, mikor a hátam mögött az eladók társalgására lettem figyelmes.

- Nézd már azt a nyanyát!

- Melyiket?

- Azt ott, a teszteknél. Nagyon kétségbe esett arca van. Lehet, hogy terhes.

- Hogy a fenébe lehetne terhes, hisz vén már, mint az országút. Ki a fene csinálna neki gyereket?

- Öreg az tuti, és csúnya is.

- Mekkorát fog koppanni, ha megcsinálja a tesztet. Szerintem megsimogatta valaki kicsit és azt hitte, már jön is a gyerek.

- Ilyen buta azért nem lehet. Vagy, szűz volt eddig.

Hahotázva nevettek. Szerettem volna én is nevetni, de nem igazán tudtam. Úgy csináltam, mint aki nem hallott semmit. Közben megszólalt a telefonom. A lányom volt. Érte jött a férje és azért hívott, hogy menjek majd át hozzájuk, ha végeztem a vásárlással. Az eladók még mindig nevettek. Abból, amit a lányom mondott, ugye, nem hallottak semmit, csak az én válaszaimat hallhatták, amik a következők voltak.

- Szia, édesem. Rendben van drágám. Akkor hozzád menjek? Sietek. Szeretlek, kicsim. Jól van drága, rohanok.

Elcsendesedett a hahotázás és a két eladó ismét összesúgott.

- Te hallottad?

- Hallottam. Ennek van pasija és a végén még az is kiderül, hogy szerelmes.

- Hallottad, hogy mondta, szeretlek, meg édesem, meg drágám.

Ekkor viszont már nekem támadt kedvem mosolyogni, sőt, nevetni. Tetszett a visszavágó, ami véletlen ajándék volt a sorstól. Megfogtam az egyik tesztet és a pénztárhoz mentem. Pénztáros köszönt, majd döbbenten nézett rám, mert én annyira nevettem, meg sem tudtam szólalni. Fizettem, majd, mielőtt elhagytam volna az üzletet, hallottam, hogy a pénztáros odaszólt a két eladónak.

- Láttátok, a mamának milyen jókedve volt?

- Láttuk, és azt is tudjuk, minek örül.

- Minek?

- Terhes