Ó, Uram! Veled beszélgetek újra, mert Te vagy az, aki szavam mindig meghallja. Furcsa az élet, tudod, mert soha nem hittem abban, hogy létezel valahol, de mostanában egyre biztosabban érzem, mert láthatatlan erő vezérel engem. És mondd, ki lehetne más, aki segít, ha nem Te? Mikor szólok Hozzád, mindig válaszolsz. Kérdésem válasz nélkül nem marad soha. Oly nagy a türelmed, hogy köszönni elégszer nem tudom, de őszintén mondom, erre mindig rácsodálkozok. Akkor, kezdtem azt elhinni, hogy vagy, mikor először beszélgettem veled és elmondtam, hogy templomodba nem járok és imát sem nagyon mondok. Te, erre lágy szellőként súgtad, nincs ezzel semmi gond, így is rendben van minden. Újra, és újra hallom, ahogyan mondod és érzem, hogy itt vagy, mert simogatod a homlokom. Tudod, mit vettem észre? Azt, hogy egyik kezed mindig a vállamon van, csak azért, hogy segítsen nekem.

Ó, Uram! Oly, nagy a szíved!

Belefér mindenki. Mindegy, hogy hit nélkül él, vagy csak hit nélkül remél. Csodálatos vagy, azt tudnod kell, mert én csodálkozva nézek rád fel. Egyre jobban azt érzem, olyan akarok lenni, mint Te, hogy mindenkinek tudjak segíteni. Szeretettel akarom átitatni a szíveket, mert szeretet nélkül nincs élet. Tudom, hogy nagy feladat, de számomra az a fontos, hogy szeressek. Mindenkit, akit csak lehet. Egyre gyakrabban beszélgetek Veled, mert úgy érzem, így boldogabb vagyok és sokszor könnyebb a lelkem, miután elmondom Neked, miért sírtam az nap, mert sírtam már sokat életemben, hisz tudod, de mindig küldesz valakit, aki felszárítja a könnyeimet. A múltkor, is küldted azt a kis árvácskát a térre, aminek úgy pompázott a szirma, mintha gyémánt csillogna, pedig egyedül volt ő egy park közepén magányosan, árván, elhagyatva, mégis, mikor meglátott, pompázott. Lehajoltam hozzá és megsimogattam, mert könnyeimet felszárította ő.

Ó, Uram! Oly nagy szíved van, hisz szebbnél szebb ajándékokat adsz. Sokat gondoltam mostanában valakire, aki oly sokat jelentett nekem valaha, és sóhajtozva kérdeztem ó, vajon mi van vele? Te, meghallgattad sóhajom, mert másnap elküldted hozzám őt, véletlen találkozásnak álcázva. Mikor megláttam őt, nem tudtam, miért sírok. Azért, mert Őt látom, vagy azért, mert Te elhoztad őt? Boldogságot terelsz utamba minden nap, mert Te oly jó vagy. Érzem, nagyon vigyázol arra, hogy kezed stabilan a vállamon pihenjen, mert nem hagyod, hogy elmozduljon.

Ó, Uram! Köszönöm Neked!

Tegnap mondtam Neked, hogy nem akarlak gondommal állandóan zavarni, de Te erősebben fogtad meg a vállam és azt mondtad: Te, soha nem zavarsz és kérlek, minden nap mondd el nekem, amit érzel, mert hallgatni akarlak. A legnagyobb ajándékot adtad nekem Uram, az idődet, a figyelmedet és a szeretetedet.

Hálával a szívemben köszönöm és ígérem, minden nap elmondom, milyen a lelkem. Köszönetemként fogadd el szeretetem, kérlek, mert most már tudom, hogy létezel, és én nagyon szeretlek Téged!

 Ámen!