Öreg kezem, fogja öreg kezed.

Gondoltad volna, hogy együtt öregszünk meg?

Gondoltad volna, hogy valósággá válik ifjúkori álmunk,

hogy kéz a kézben, nézzük majd a naplementét?

Olyan kis gyenge már öreg kezed,

de nekem még mindig erőt ad.

Szemed, még ma is úgy csillog, mint rég.

Számomra, ez a legszebb fény.

Hangodra ébredni a legszebb zene,

mire még mindig megdobban a szívem.

Ó, milyen jó veled nevetni, emlékeket idézni,

egymáshoz bújni, és közben könnyes szemmel felsóhajtani,

hogy emlékszel mikor fiatalok voltunk?

Szavainkra, ragyognak a könnyeink,

mert boldogságunk ragyogtatja azt.

Öreg kezed, még mindig erőt ad.

Gondoltad volna, hogy egymásnak adjuk a legszebb éveinket?

Amit soha nem bántam meg.

Veled vagyok boldog, veled sírok, és veled leszek, amíg élek,

mert örökké szeretlek.

Ne, sírj!

Töröld le könnyeidet.

Mosolyoddal ragyogtass, hogy boldogságom által,

boldoggá tegyelek téged.

Fogd a kezem, és soha el ne engedd,

mert ebbe kapaszkodom, ha nehéz az élet,

de veled széppé válik minden.