Ráálltam a mérlegre, de nem volt kedves hozzám. A súlyomtól kiakadt. Én, miatta akadtam ki, mert nem számít neki semmi. Nem veszi figyelembe, hogy kínok, keservét megélve fogyókúrázok, de ő egyre többet mér. Kiakadtam. Az asszony, meg miattam akadt ki, mert olyan durva szavakat mondtam, hogy nem a gyerek fülének való. Erre, a gyerek kiakadt az anyjára, mert bezavarta a szobába. Fel is tekerte a hangerőt, dühében. Erre, kiakadt a szomszéd, hogy a gyerek hangosan hallgatja a zenét. Ütötte is a falat ezerrel. Erre, mi történt? Kiakadtak rá a lakók a dörömbölés miatt. Hívták a gondnokot tüstént. Az, pedig a fejét fogva, kiakadt az egész házra. Majd, futva menekült, mert kiakadt rá a felesége, hogy a levest hiába melegítette. Fülét befogva, szaladt haza, de dühében rácsapott a bejárati ajtóra. Sikeres volt, mert csörömpölt az üveg rendesen. Hívta a takarítót tüstént, hogy seperje össze. Jött is a takarító morogva, mert nem nézhette a meccset tovább. Ki is akadt a gondnokra, hogy nincs tekintettel rá, de sepert szaporán. Majd, gondolta az üvegdarabokat a nagy kukába dobja, de beletörött a kulcs a kukatároló zárjába. Hívta a lakatost, hogy segítsen, de az szerelmeskedett éppen. Na, ő aztán kiakadt rendesen, mert még a szava is elakadt, hogy az-az alkalmi kis légyott meghiúsult. Ki tudja, mikor jön össze újra, verte a fejét a falba. Alkalmi partnerét ez nem érdekelte, mert könnyes szemmel, dühösen kiabált. „ Ennyit érek én neked! Hova futsz? Elment az eszed?” Úgy, kiakadt a lakatosra, hogy gyorsan távozott, de még előtte, szólt a mesternek: Többet ne keress! A lépcsőházban, rendelt egy taxit. Tíz perc, mondták. Ő, meg az utcán állt már húsz perce, de kocsi sehol. Hívta a diszpécsert. Az, mondta türelem. Az, már nincs! Így, a lányka kiakadt a diszpécserre, hogy mit gondol ez? Majd, sebesen fékezett a taxi, de a sofőr nem volt kedves, mert kiakadt a diszpécserre, hogy cseszegette, mintha ő tehetne a dugókról. Dühösen kérdezte: