Mit ér az egész, ha látszat minden?

Mit ér az érdeklődés, ha nem őszinte?

Összevissza firkált szavak.

Udvariasságnak tűnnek csupán,

mert, nincs benne érzelem.

Szívecskés képek, és csókos hangulatjelek.

Mondani akarják, hogy itt vagyok ám,

gondolok rád.

Ó, micsoda szöveg!

Aki szeret, az keres.

Annak, kevés egy napközben odavetett szó.

Aki szeret, az látni akar, és ölelni,

a világot veled bejárni.

Aki szeret, az hallani akarja hangod, mert

lelkének ajándék a szó, amit mondasz, és

az ő világa, attól boldog, hogy te vagy.

Ámítás az egész, hogy szeret.

Közben, bearanyozza mással az életét.

Mikor kérdezed, mikor látlak?

Egyből jön a válasz:

Mennék, tudod, de ezer még a dolgom.

Ilyenkor, ha búnak ereszted fejed, azért

megsimogatja lelked, mert, azt mondja:

Tudod, hogy szeretlek.

Érted, megtennék mindent.

Fáj a mondat, mert magadban a fentiek fényében,

lefordítod a valóság nyelvére.

Valamikor, jó leszel még, akarta mondani, de

ezt, így, kemény lett volna kimondani.