Az óra ugyanúgy ketyeg.

A könyvem az asztalon pihen.

Minden megszokott,

egyedül hiányod az,

amit megszokni, nem tudok.

Magányos éjszakák.

Hideg reggelek.

Sivár az élet nélküled.

Nem ér semmit a lét,

ha nincs velem az,

akit a szívem szeret.

Minden perc,

csak egy szürke pillanat.

Az élet gyorsan elszalad.

A rohanó időben,

vágyaim vannak velem csupán,

hogy eljössz újra,

és ölelsz egy forró éjszakán.

Szerelem, édes pillangói táncolnak nekem.

Én, az életet végig táncolnám veled.

Az óra, ketyeg tovább.

Nincs megállás.

Peregnek a percek,

min apró homokszemek.

Könnyes a szemem.

Fájó hiányod,

szürkévé festi napjaimat.

A remény éltet,

hogy ölelhetlek újra.

Siess, kérlek,

mert múlna a percek,

és lehet, hogy mire ideérsz,

már nem ölelhetsz.