Mosolyod, itt hagytad.

Illatodat, magába szívta a szövet.

A tárgyak, mit tőled kaptam,

idézik fel hangod,mert

minden tárgynak története van.

A reggelente bekacsintó nap lágy sugara, a kezed.

A virág illata, a szíved.

A rádió, közös dalunkat játssza.

Ez, mind, itt maradt velem.

Néha, kapaszkodnék, a múlt édes perceibe.

Néha, futnék előle, mert fájdalmas a magány,

hideg téli éjszakán.