Szavak mögött

2022.már.04.
Írta: J.Irén komment

Emlékszel?

Emlékszel még erre a padra? Itt, zokogtunk egymás vállára borulva, mert úgy hozta az élet, hogy külön kell élnem tőled. Emlékszel? Simogattad arcom és azt, mondtad, ne sírj kedvesem. Leszünk mi még nagyon boldogok, és mindent kibírunk. Tudd, hogy soha el nem engedem a kezed. Ó, hogy…

Tovább

Most kéne

  Most kéne velem lenned, úgy ahogyan, én ott voltam veled, mikor könnyeidnek adtam vállam. Lelked biztató szavakra volt éhes. Én, ott voltam, és bátorítottalak téged. Nevettem, hogy jó legyen a kedved, és feledd, ami marja lelked. Szorítottam a kezed, hogy érezd, nem vagy egyedül, és elég…

Tovább

A szeme kék volt

-       Húzd, cigány, húzd cigány, húzd el a nótámat! Húzd el azt, hogy a szeme kék volt, a csókja méz volt. -       Nem ismerem, talán, ha eldúdolná, rá ismernék. -       Dúdolni? Nincs itt mit dúdolni. A szeme kék volt. -       Nem ismerem, sajnálom. -       Sajnálhatod is, mert olyan szép…

Tovább
süti beállítások módosítása