Ó, te kis ravasz!

Azt, hiszed, elhiszem szavad?

Igaz, először hittem is, de

ó, hol van már az!

Én, egér vagyok, Te, macska.

Ezt, senki nem vitatja.

A macska okos, az egér buta.

Ezért lehet játszani velem.

Igaz, ismereted felületes, de

ez, legyen a te gondod.

Csalódásod, majd feldolgozod.

Úgy, ahogyan én is, hogy

egy macska szerelmében hittem.

Jaj, hogy tudtál hódítani.

Bókokat halmozni.

Először, nem is akartam veled szóba állni, de

elgyengült egér szívem, és

életemben először,

beleszerettem egy macskába,

aki, szerelmemet várta.

Emlékszel, milyen szépen mondtad nekem,

 hogy szeretlek szívem.

Vigyázz vele, mondta, a többi egér.

Ne, legyél már csacska!

Nem szeret ez a macska.

Biztosan féltékenyek, véltem, és

neked adtam szívem.

Ki, gondolta volna, hogy

egy mesében hittem

Bár, szerelmünk valódiságában, a

napok múlásával, kételkedni kezdtem,

mert láttam én már sok szerelmes egeret,

de, azok sokkal boldogabbak voltak, mint én.

Igaz, ők nem egy macskát szerettek.

Ülhetsz a hátamra, mondtad, és még

meg is simogatlak.

Ó, én balga egér fejem, még hittem is neked.

Már, magam előtt láttam, hogy egy egér,

és macska, párban járnak.

Sétáltál is velem, hogy higgyem, szeretsz.

Mancsodat, igaz nem adtad séta közben, mert

egy egér iránti szerelmedet  vállalni nem akartad,

mert az kínos lett volna.

Mit szólt volna a többi egér, ha meglátott volna.

Hisz, azok is a te szavaidban bíztak, mert

hallottam ám, hogy sok egérnek csaptad a szelet.

Ó, te kis ravasz!

Ja, és a hátadra sem ültettél.

Olyan vagy, mint egy róka.

Nem is olyan, mint egy macska.

Azt hitted, besétálok a csapdába.

Majdnem sikerült, mert

egér becsületszavamra mondom,

már éreztem a sajt illatát, mikor

felfedeztem, hogy csapda ez csupán.

Egér ösztönöm súgta,

menekülj, amíg nem késő!

Amikor, éppen nevetni készültél,

mancsodat dörzsölve, hogy

végre a mancsodban vagyok,és

azt csinálsz velem, amit akarsz,

ekkor, én szépen elsétáltam.

Na, ez lett a szerelmünk vége.

Olykor, egy egérnek is megjön az esze!