A nő dolgozott, háztartást vezetett, gyereket nevelt. Hétvégén takarított, mosott, és próbált lecsípni egy kis időt, amikor magával tudott foglalkozni. Több, kevesebb sikerrel, mert valami mindig közbejött. Hol a gyerek nyaggatta, hogy süssön már neki ezt vagy azt, vagy segítsen a matek háziban. Férjének is volt valami kívánsága minden hétvégén. Hosszú ideje már, alig tudott magával foglalkozni. Próbált nő maradni, aki mindig csinos, fitt. Igaz, hosszú lakkozott körmeit, már feledte rég, mert mivel napi szinten nem tudta gondozni, így jobbnak látta, lemondani róla. Szerette a szép ruhákat és mindig csinosan öltözködött. Harmincnyolc éves volt, de egyáltalán nem látszott rajta. Viszont, egyre fáradtabb volt esténként. Az, ágyban is ellaposodtak az ölelések. gyakran előfordult, hogy szerette volna, hogy izgalmasabbak, szenvedélyesebbek lettek volna az ölelések, de gyakran a fáradság győzött. Régen, még sokat beszélgettek esténként a párjával, de azok is lassan rövidültek. A férje, egyre később ért haza. Sok a munka, mondta. Ráadásul, még új kolleginát is kaptunk. Na, az is csak nyűg a vállamon. Nem tud az semmit. Fakadt, ki esténként. Egyik este, felbontottak egy üveg bort és hosszú idő után végre leültek beszélgetni. A gyerekek aludtak, így zavartalanul tudtak beszélgetni. Ritka alkalom volt ez, mert alkoholt sem nagyon fogyasztottak. Elég volt egy pohárka bor, hogy megeredjen nyelvük és elkezdjenek filozofálni az élet dolgairól. A második pohár bor után a férj érdekes kérdést tett fel.

-          Drágám! Te, miért nem csináltatsz magadnak olyan hosszú vörös körmöket?

-          Mit? – döbbent meg a nő.

-          Az, olyan nőies és izgató.

-          Izgató. Hm. A mosatlan edény is nagyon izgató tud lenni. Hogy jutott ez most eszedbe?

-          Tudod, az új kolleganőnek is olyan szépek a körmei.

-          Izgató?

-          Az. Maga a csoda az a nő. Nem elég, hogy jó alakja van, de öltözködni is tud. Illata, belengi az irodát. Meg is van őrülve érte mindenki.

-          Férjnél van?

-          Nincs. Neki, így kerek az élete.

-          Gondolom, ha lenne családja, akkor nem jutna ennyi ideje magára.

-          Rosszul látod. Ez, nem annak a függvénye, hogy valaki házas vagy nem. Neked is van időd mindenre. Ez, egyszerűen arról szól, hogy van e  igénye a szépre vagy nincs. Ennyi.

-          Értem.

Csend telepedett a szobára. Mindketten valami másra gondoltak.

-          Igyunk, még egy pohárkával. – szólt a férj. Majd, töltött. Koccintottak. Majd, csend, hosszú perceken át.

A férj, forgatta a poharat. Arcán, apró kis mosolyok jelentek meg. Néha, még a poharat is megsimogatta.

-          Tudod, milyen selymes a bőre?

A csend még nyomasztóbb lett. Már, csak egy korty volt a pohárban, de mielőtt felhajtotta volna, a felésége felé fordult.

-          Mit kérdeztél?

-          Nincs kérdés. Majd felállt. Remegő kézzel megfogta a poharakat és kivitte a konyhába. Berakta a mosogatóba. Hosszasan nézte a könnyein át a pohár felületén megcsillanó lámpa fényét és próbálta a jövőjét kiolvasni, abból a csillogó valamiből. Tudta, sok csillogás nem lesz az elkövetkező hónapokban az életében. Benézett a gyerekek szobájába, majd könnyes szemmel megágyazott magának a nappaliban.