Ünnep lesz újra.

Kitárjuk lelkünk alvó szírmait,

szeretünk, ölelünk újra.

Ajándék minden óra.

Hazamegyünk,

oda ahol már rég nem jártunk,

ahol minden nap aggódva vártak,

de mi úgy rohantunk a napokon át,

hogy ritkán nyitottuk ki a szülői ház ajtaját.

Most belépünk, és lelkiismeretfurdalást érzünk,

mert tudjuk, hogy gyakrabban kellett volna jönnünk.

Ünnep lesz megint, és szeretünk mindenkit.

Adunk annak, aki kéri.

Boldog ünnepet kívánunk mindenkinek,

hisz ünnep lesz újra.

Ajándékokat rejtő, papírok nesze.

Eszünkbe jutnak ők, kik már messze mentek,

és soha nem lesznek velünk.

Mindenkiért, halkan egy imát mondunk.

Örülünk, mert körülvesz a varázs,

az ünnep szeretet varázsa.

Lelkünkben érezzük,

így lenne szép az élet.

Szemünkbe könnyek gyűlnek,

mert feltörnek az emlékek.

Félve, zsebkendőbe töröljük a múltat,

és feltör a fájdalmas sóhaj.

Ünnep lesz újra.

Játszhatunk gyerekként a hóban.

A fenyőfa fénye közelebb hoz szívünkhöz mindenkit,

és érezzük, nagyon jó így.

Néhány nap csupán,

és eltűnik a varázs,

mert vár egy rohanó világ,

ahol halványul a szeretet fénye,

ahol érezzük, hogy az ünnepnek vége, de

ma még izgatottan várjuk a csodát,

mert ünnep lesz újra.