Villamoson zötykölődök, végállomástól végállomásig. Hosszú az út, de nem zavar, mert olvasok. Így gyorsabb az utazásom. Velem szemben üres az ülés. Nem is bánom, de nem tart soká az érzés, mert lehuppansz velem szembe és kikerekedett szemmel nézel rám. Valahogy úgy, mint aki ufót lát. Könyvem címét…

Nagy volt az izgalom reggel. Anya, a kezemet nehezen engedte el. Becsengettek!   Én, boldog voltam, de egy kicsit féltem, mert ez már nem az ovi, ahol egésznap lehet játszani. A Gyuri is hiányzott, aki az ovis legjobb barátom volt. Írok majd neki levelet, ha megismerem a betűket. Délutánra…

Nem érdekelte a divat. Kontyot hordott, mikor nem is volt divat. Mikor jelzőkkel illették, jókat nevetett, mert minden egyes szó lepergett róla, és csak nevetett újra. Mindennek tudott örülni. Esőnek, szélnek, napsütésnek. Mikor esett az eső, tenyerét tartotta az esőcseppeknek, majd tenyeréből…

Fejét tenyerébe temetve ült. Reményt vesztve, csodában már nem reménykedve. A napsütés nem vigasztalta. A külvilág, mintha nem is volna. Szemei fátyolosak voltak, ha véletlenül felpillantott és tekintetét valaki elkapta az láthatta. Túl volt már a negyvenen jócskán. Kora a félévszázadhoz közelített…