Kérdezed, mit ér az élet, hisz minden napod és szinte minden perced csak szorongás, félelem, aggódás. Nem érted, mi történt veled, mert míg vannak körülötted kik boldogok, addig Te életed nem más, mint, minden szépségétől megfosztott élet csupán. Neki sikerül. Neked nem. Ó, kér és kap, míg Te kérsz ugyan, de legyintő kézmozdulattal kísérve mondod, hogy nekem úgy sem lesz szerencsém, de azért kérek hátha, és milyen igazad lett, mert szerencsés lehetsz, ha csak a nátha lesz az, ami megbetegít, mert az a sok negatív kívánság percről percre rombolja ám tested. Mondod, ennek semmi értelme, mert mindenkinek fáj valamije. Te, csak gondolod azt, hogy szavaidnak nincs hatalma, pedig minden szó, teremtő, akár pozitív, akár negatív. Ámítás az egész, mondod erre, a szónak nincs teremtő ereje. Én, azt mondom erre, gondold csak eddigi életedet végig, mi volt az, amit nap, mint nap ismételgettél? Nekem nincs, nekem nem telik rá, én azt úgy sem kapom meg, nem vagyok elég szép. elég tehetséges. Na, ugye? Miután ezt végig gondoltad, nézz a tükörbe és meglátod minden eddig kimondott szavad valóra vált, mert egy tíz évvel öregebb arc néz vissza Rád, kinek arcán sok-sok ránc, kinél talán üres a hűtő és, hogy mikor ettél töltött káposztát, már magad sem tudod és –talán- azt is elfelejtetted, milyen az, mikor tele a pocakod. Mondod erre: jó, jó, de régen a vasárnapi ebéd után még ülni sem tudtál, és gyakran kerested a gyógyszert, hogy teltség érzetedet enyhítsed.

Manapság erre igaz, már nem kell költened és kérdezed, hogy is van ez? Régen kevesebbet gondoltál arra, mi az, ami nincs, és talán észre sem vetted, mikor édesanyád imára kulcsolt kézzel kérte, hogy add meg nekünk mindennapi kenyerünket Uram, és az Úr megadta, mert édesanyád hittel kérte és afelől nem is volt kétsége, hogy másnap is kerül kenyér az asztalra.

Az is elkerülte figyelmedet talán, hogy köszönömöt mondott azért, amit kapott, mindig, még akkor is a köszönöm hagyta el az ajkát, mikor eléd tette a vacsorát. Te nem vagy hívő, mondod. Oké. Megértem, és tiszteletben is tartom, én csupán azt mondom, hited legyen, mert hit nélkül nem megy. Mikor elhiszed, hogy lehetséges, hogy megvalósul, hogy szép és okos vagy és képes vagy rá, akkor hidd el, megváltozik körülötted a világ. A negatív gondolatokat változtasd pozitívra, és, hogy milyen ereje van a szónak, majd megtapasztalod. Ez, kemény munka, mondod. Tudom, de tenni is kell azért, hogy szép legyen minden. Senki nem fog bekopogni Hozzád, hogy itt vagyok, a nevem boldogság. Nem fognak pénzeszsákokat dobálni be az ablakodon, mikor szellőzteted a lakást. Mindennek ára van, tudom, de, hogy mivé válik életed, az csak Rajtad múlik és senki máson. A saját életed kovácsa vagy és azzá válsz majd, amivé gondolataid által tereled életedet.

Merj álmodni, merd elképzelni azt, hogy amit szeretnél, az megvalósul. Éld bele magad az álmokba, és amit lehet, tegyél is meg érte. Zenész akarsz lenni, akkor gyakorolj az általad választott hangszeren, ha szakács, akkor látogasd sűrűn a konyhát. A boldogsághoz egy dolog kell csupán, az, hogy el hidd, hogy meg tudod csinálni és meg is teszel a sikerért mindent. Lehetsz sikeres anya, apa, kétkezi munkás, vagy gyárigazgató, hogy mit választasz, az a Te döntésed.

Csóválod a fejed, de már nem kérdezel, csak nagyra nyitott szemmel rám nézel. Szemeidben látom, még sok kérdésed lenne, ne hidd el azt, amit mondtam, próbáld ki, mit veszíthetsz? Semmit, de győztes bármikor lehetsz.

Ja, és még egyetlen mondat csupán a végére, ne feledd soha megköszönni, amit kapsz, mert a szónak, a köszönömnek hatalmas ereje van.