Szeme csillogott. Lelke ragyogott, mikor a kezére húzták a gyűrűt, és a szerelem tűzével átitatva kérdezték: Leszel a feleségem? Megszólalni is alig tudott, mert oly váratlanul érte a kérdés, és amit lelke érzett, arra nehéz volt szavakat találni. Boldognak, szerethetőnek, valaki számára fontosnak…

Szívem kicsit öreg már, de érzem a szerelem édes dalát, ami oly heves, mintha húsz éves lennék. Nevetek magamon, Ó, te vén bolond, mondom. Gondoltad volna, hogy öreg szíved táncot jár újra? Még, bele is pirulok, ha a szerelemre gondolok. Még, jó hogy senki nem látja, mert el sem…

A lélek, sok mindent kibír. Cipeli a fájdalmat, dacol az ésszel Nyitva hagy olyan ajtókat, amit rég zárni kéne. Elhiszi, hogy igaz a szó. Tűr, vár, remél, Hiszi, hogy jóra fordul minden, közben zokog csendesen. Egy idő után, megrokkan a lélek, mert hiába várta, nem jött a remélt…