Van egy kutyám, Levente.

Leviszem sétálni reggelente.

Neki, van ehhez kedve.

Nekem, gyakran teher,

mert aludnék még ezerrel, de

nem hagy Levente,

mert az ágyamnál állva jelzi,

Jó lenne, ha valaki levinne pisilni.

Álmosam nyitom szemem.

Keresem leventét, de nem lelem.

Ágyam mellett áll a párom.

Én, a valóság és az álom határán lebegek,

miközben jó reggelt kívánok.

Ő, rám néz mosolyogva, és

oly kedvesen mondja,

„Véget ért az álom szívem.

Itt az ideje felkelni,mert vár a munka.”

Érzem, a gőzölgő kávé illatát.

Csodás ez a reggel, csak

Levente hiányzik.

Párom, gondoltomban olvas,

mert mosolyogva mondja:

Levente sétáltatása, az

éjszakai álomig letudva.