Ott voltál velem, mikor

a legnagyobb szükségem volt rád.

Ott voltál, mikor az élet a legjobban fájt.

Nyugtattál.

Édes csókokkal halmoztál el.

Csókkal ébresztettél reggel.

Itt vagyok veled, ne félj, mondtad, míg

arcomat gyengéden simogattad.

„Számomra Te vagy a legfontosabb,

Jöhet zápor, zivatar, én ott leszek veled, és

ketten, még a mesebeli sárkányt is legyőzzük”

Egyből, mosolyt varázsoltál az arcomra.

Te, rám néztél és azt mondtad, de szép vagy.

„ Szeretlek Kedves, hagyd, hogy örökre veled legyek”

Nem is kérhettél volna tőlem ettől szebbet.

Majd, válaszként csókban forrtunk össze.

Itt, ért véget a csodálatos élet, mert

álmodtam az egészet.