Még jó, hogy vannak ezek a frontok mostanában. A feleségem szenved, mert frontérzékeny, de most én is szenvedek. Na, nem az időjárástól. Ó, dehogy. Nem vagyok én olyan nyafogós nő. Erős férfi vagyok én. Bár, most nem nagyon tudnám elmondani, hogy minek érzem magam. Az, asszony kapkodja a fájdalomcsillapítókat. Ennek, csupán azért örülök, mert legalább nem veszi észre, hogy valami történt. Mondjam el neki? Ne, mondjam el neki? Hogyan fog reagálni? Lehet, hogy tönkre tettem az öt éve tartó házasságunkat? Töröm a fejem napok óta. Éjszakánként forgolódok az ágyban. Van, mikor lelkiismeret- furdalást érzek, de gyakrabban érzem azt, hogy végül is nem tettem semmi rosszat. Arról, hogy megtörtént, végül is ő tehet. Kevés idő, és figyelem jutott nekem mostanában. Elhanyagolt. Tudom, készült a vizsgáira, de azért itt voltam én is. Nem akarom, hogy a szép és boldog házasságunk tönkre menjen. Jó, kis páros vagyunk. Büszke vagyok rá, mert szép, csinos és okos és szeret is engem nagyon. Soha, nem fordult meg a fejemben, hogy megcsaljam őt, de könnyen kapható voltam akkor a kalandra.  Tetszett, ahogyan rám nézett, ahogy simogatott, és gyönyörű volt a szeretkezés. Napokig olyan boldog voltam. Később jutott csak eszembe, hogy hogyan mondjam majd el a feleségemnek, hogy megcsaltam. Valami fény volt az életemben ez a félrelépés. Tudom, nem kellett volna megtörténnie, de néha keres az ember valamit, ami pont akkor, az életéből hiányzik. Én, szerencsés voltam, mert nem csak kerestem, de meg is találtam. Elmondom, tartozok neki ennyivel. Talán, azon is el kéne gondolkodnom, hogy fordított helyzetben mit éreznék, de nem akarok ezen gondolkodni. Nem vagyok én nő, hogy agyaljak mindenen. Ráérek a dolgokkal akkor foglalkozni, ha megtörténik. Kegyetlen vívódásaim vannak, és ezért gyorsan, le is kell zárnom ezt a dolgot. Elmondom! Nem, mégsem mondom el. Szokták mondani, amit nem tud, az ember az nem fáj. Töprengéseim közepette, viszont, egyre többet gondolok Zsuzsira, aki nem csak testemet mozgatta meg, de lelkem húrjait is. Néha, úgy érzem, feladnék érte mindent, de közben a feleségemet is szeretem, akinek sok mindent köszönhetek. Voltak küzdelmes pillanataink, de sok boldog percünk is. Nem akarok ezek nélkül élni. Mi lenne, ha hallgatnék, és nem szakítanám meg a kapcsolatot Zsuzsával? Aztán, majd az idő eldönti, hogy mi is legyen. Ez, lesz a legjobb!

• Itt, vagy szívem?
• Hogy érzed magad?
• Már, sokkal jobban. Gyere, had öleljelek meg. Szeretlek.
• Én, is.

Jóságos ég, még ilyet nem éreztem. A feleségemet öleltem és Zsuzsát éreztem a karjaimban. Fáj a fejem. Biztos, én is frontérzékeny lettem. Vagy, valami más zajlik bennem? Ami, megtörtént az megtörtént. Végül is, nem én tehetek róla.