- Gizikém, hoztam kenyeret és tejet, úgy, ahogyan kérted. Tudok még valamit segíteni? - Köszönöm, de most másra nincs szükségem. A kulcsot tartsd magadnál, mert akkor be tudsz jönni hozzám. - Rendben! Szólj, és jövök. A telefon mindig legyen a közeledben, mert a lábadon a gipsz még néhány hétig…

Péntek délután, a piacon mozdulni sem lehetett. Kígyózó sorok a pultok előtt. Gyönyörű gyümölcsök mosolyognak a vásárlókra várva, hogy bele kerüljenek a kosarakba. Az, egyik pult előtt, a sort kikerülve, oldalról szemrevételezi a gyümölcsöket egy hetvenes évei közelében járó, bevásárlókocsiját maga…

Ó, de nagyon tud fájni, hogy nincs már kire várni. Mikor Rád gondolok, lelkemen mindig legördül egy könnycsepp, mert hiába telnek- múlnak a napok, semmi nem lesz könnyebb, mert nem jössz többet. Eddig még élt bennem a remény, hogy eljössz újra, de mára már lelkembe örök fájdalomként…

Szép szavak fedik a hamis szavakat. Erőltetett mosolyok az érzelmeket. Az egyik, fényesre csiszolt tulajdonságokkal, keresi mások együttérzését. Próbálja, elhitetni a világgal, hogy mindenki hibás, csak ő nem. Ő, egy meg nem értett áldozat, ki szívét, lelkét adja, de hiába, érzelmeinek,…

Egonka, az ötödik emeleten éldegélt szüleivel, egy óriási lakásban. Uralta is az egész teret. Játékait a lakás minden pontján rendszeresen szétszórta. Nem, csak a lakást uralta. Szülei is úgy táncoltak, ahogyan, ő húzta a nótát. Minden kérését teljesítették a szülők, és Egonkát a végtelenségig…