- Pistám, olyan vagy, mintha a világ összes fájdalmát rád öntötték volna. Úgy látom, a söröd is megmelegedett már rendesen. A szemed meg kissé fátyolos.

 Mi a jó fene van veled? Áruld már el!

- Látod ott, azt a nőt?

- Látok egy pár nőt arra, az biztos.

- Azt a barna hosszú hajút figyeld, aki a kirakatot nézi.

- Az anyját! Tudnék vele mit kezdeni!

- Maradj már! Ő, álmaim asszonya.

- Azt elhiszem, hogy csak álmodsz róla, mert nem hiszem, hogy ... Na, hagyjuk. Ne haragudj, ki ez a nő? Nehogy azt mondd, hogy ismered!

- Ismerem, sőt, kezem is érintette.

- Lefeküdtél Vele?

- Nem, csak a karját érintettem, és egyszer ajkát lágyan megcsókoltam. A többi, már valóban csak álmomban történt.

- Komám, te ismered ezt a nőt? Hallod, én biztosan nem engedtem volna el, ha már közelemben volt és még ajkát is neked adta. De, hogy a fenébe kerül ő most ide?

- A sors, a véletlenek. Leültem ide kicsit és róla álmodoztam, mikor felnéztem és megláttam őt. Elhiheted, hogy jó néhányszor megdörzsöltem a szemem, hogy jól látok-e. Milyen szép is lenne, ha minden így teljesülne az életemben.

- Olyan alakja van, Te!

- A lelke sokkal szebb.

- A lelke?

- Ne szórakozz már velem! Olyan vagy, mint egy csepegős, romantikus film főszereplője.

- Szerelmes vagyok bele.

- Az jó, és ő is tudja?

- Nem hiszem. Nyomtalanul kiléptem az életéből.

- Te nem vagy százas! Elhagytad ezt a nőt? Nem mondod, hogy jártatok?

- Így nem jelenteném ki, de valami hasonló történt közöttünk, de én megijedtem és elfutottam.

- Mitől féltél?

- Attól, hogy kevés vagyok neki. Kicsinek éreztem magam hozzá. Most nézz RÁ! Szerinted egy ilyen nő olyan valakit akar, mint én?

- Hát, őszinte legyek? Ez biztosan valami flancos, menő-manó pasit akar. Nem olyan egyszerű legényt, mint mi vagyunk, komám.  Olyan, az ilyen nő számunkra, mint a csillagok, mert soha nem érjük el őket.

- Figyelemmel kísérem életét azóta is.

- Na, csak nem magánnyomozót fogadtál?

- Nem fogadtam én senkit. Tudod, a neten mindent megtalálsz.

- Ja, tudom. A szomszéd Bélát is megtaláltam. Jó, mi? Mellette lakok, de szinte alig látom, de neten mindig ott van. Ott szoktam vele beszélgetni. Beszarás ez a világ, én mondom. De mit akartál mondani?

- Szóval, figyeltem őt.

- És?

- A fejemet kéne falba verni, mert bolond voltam.

- Mindig mondtam, hogy nem vagy százas!

- Maradj már, van pasija.

- Na, azon csodálkoztam volna, ha nem lenne és, ha már mindent tudsz róla, akkor azt is tudod, mi a pasi foglalkozása? Zsír gazdag, biztos.

- Na, most kapaszkodj meg!

- Te Pista! Nem kell nekem kapaszkodni, elég stabil lábakon állok. Százhúsz kiló, az százhúsz kiló. Na, mi az ürge?

- Egyszerű emberke. Olyan, mint te, vagy én.

- Ne már!

- De! Mondom én, hogy ennek a nőnek a lelke aranyból van kiöntve.

- Na, de figyelj már! Akkor te miért nem próbálkozol nála, hisz már megcsókolt!

- Esélytelen! Akkor, gyáva voltam és most is az vagyok. Viszont megöl a tudat, hogy álmaim asszonya nem lehet az enyém. Egész életemet úgy fogom leélni, hogy mindig róla álmodozok?

- Nézd, mindig az a legédesebb, ami nincs, de a viccet félretéve, ha nem próbálod meg újra, akkor valóban csak álomvilág marad neked! Meddig akarsz várni? Addig, míg az a pasi a gyűrűt is az ujjára húzza? Akkor már késő lesz!

- Félek, barátom és ez visszatart.

- Menj, lépj oda hozzá! Add meg magadnak az esélyt!

- Elment. Álmaim asszonya elment.

- Megérdemled sorsod, mert nem hittél a szívednek, így nem maradt más számodra, mint letörlöd a könnycseppeket arcodról, és álmodozol róla, és életét nyomon követed a neten. Na, idd meg a söröd, ha még iható! Én, meg lassan megyek, mert még a végén elkések, és kirúg a főnök. Aztán én is csak a neten követhetem, mi történik ott, ahol dolgoztam. Na, Isten áldjon!

- Álmaim asszonya! Álmaim asszonya!

- Te! Mi lenne, ha írnál neki azon a neten?

- Elment, álmaim asszonya!