Betöltöttem a tizennyolcat, most már nagykorú vagyok és minden döntésemet én hozom, amiért a felelősség is az enyém. Véget ért a gyerekkor, ami játék volt csupán. Az, igazi megmérettetések csak most jönnek.

Most is anyámra gondolok, ki életet adott nekem, megadva a lehetőséget arra, hogy az legyek, ki lenni szeretnék. Úgy érzem, ez a legszebb ajándék. Az én anyukámnak nem csak a keze simogat, mert az én anyukám a szemével és a mosolyával is simogat. Karjaiban megnyugszom mindig. A hangja olyan lágy és kedves és minden szavából sugárzik a szeretet.

Mikor járni tanultam, kezét adta nekem, nehogy nagyot essek. Az iskolában, mikor betűvetést tanultam, megmutatta, hogy kezemben a ceruzát hogyan fogjam és kezemen volt keze, mikor formáltam a gömbölyű betűket.

Mesét mindig Ő mondta, ágyam szélére ülve minden este. Sárkányok és tündérek világába vitt el. Mesék szárnyán repített az ismeretlen világba. Megsimogatta az arcomat, mikor véget ért a mese és jó éjt puszival köszönt el.

Születésnapomra tortát sütött, mire marcipán figurát tett. Minden évben mást. Pont azt, ami a kedvencem volt. De, nekem minden napom születésnap volt, mert a sütőben-sorban sültek a finomabbnál finomabb sütemények. Mikor lábam-törtem, mert vadul tekertem a bicikli pedált, nem dorgált meg, csak rám mosolygott és azt mondta, gyorsan meggyógyul. Könyveket vásárolt, hogy olvasni tudjak, míg gipszes lábam az ágyat nyomja. Szép színes könyveket, amelyeknek lapjait nézve utaztam a nagyvilágban, mert utazni mindig is szerettem volna. De álmaim még nem váltak valóra, mert szegényen éltünk, de nagy boldogságban.

-Olyan jó lenne, ha el tudnálak vinni ezekre a szép helyekre! - szólt anyám, mikor lapoztam a könyveket.

-Egyszer valóra válik minden anyám! - mondtam, mert én úgy beleéltem magam, hogy éreztem, hajón ülök, vagy éppen repülök földrészeken át. Munkából munkába sietett, hogy kis plusz pénzt szerezzen arra, hogy legyen gitárra és a külön órákra, mert az én anyám tudta, a zene a mindenem.

Egyszer megírom Neki a legszebb dalt, amit gitáron pengetek majd. Azt, szeretném, ha a legszebb szerzemény lenne, így már évek óta dolgozok rajta, minden évben egy-egy akkordot hozzáadva.

Meglátod anyám, ez lesz a lelkednek a legszebb muzsika. Letörlöm majd arcodról a könnyet úgy, hogy érezd, mindig Veled lesz segítő kezem. Önbizalmam sem lenne, ha az én anyám nem biztatott volna, ha nem mondta volna napjában oly sokszor, hogy ügyes vagyok, és mindenre képes vagyok. Most már tudom, enyém a világ, mert nincs előttem lehetetlen.

Mindig boldog, vidám arcom jelzi, hogy nekem volt a legboldogabb gyerekkorom.

Kár, hogy csak álmomban látom mindezt, mert még soha nem találkoztam vele. Egyszer találkoztunk csak, mikor a szülőcsatornán áthaladva felsírtam. Akkor, Ő úgy döntött, rosszkor érkeztem és az óta nincs velem, de minden éjszaka vele álmodok, és akkor én nagyon boldog vagyok, mert, mikor nem álmodok, akkor csak könnyeimet nyelem és mindenhol Őt keresem. Kitárt karral indulok minden nap útra, bízva abban, hogy kezemet Ő megfogja, és akkor a valóságban is átölelhetem és megköszönhetem neki az életem, és örökre letörli arcomról a könnyeket.