Nem mentem edzésre tegnap, mert nem találtam a tornacsukámat. Csavarogni nem volt kedvem, így inkább hazamentem. Gondoltam megnézem, a neten milyen anyagok vannak a biosz házihoz. Nem igazán tartozik a kedvenc tantárgyaim közé, de gondoltam kicsit összekapom magam és írok egy frankó dolgozatot. Nem akartam lerontani az átlagomat e tantárgy miatt. Szerettem délután odahaza lenni, mert üres volt a lakás, és ha akartam hangosan is hallgathattam zenét. Anya mindig a fejét fogta, és kérlek Kisfiam, mondta mikor kicsit rádobtam a zenére a kakaót. Ezért voltak jók a délutánok. Ketten élünk egy kis lakótelepi lakásban, már három éve, mióta Apa elhagyott minket. Anya szerint azért váltak el, mert megcsalta Őt. Nem tudom. Én, akkor még csak hat éves voltam. Én nem vettem észre semmit, mert soha nem vitatkoztak, és gondoltam én, míg nincs veszekedés addig minden rendben van. Váratlanul ért Apa elköltözése. Hiányzik. Ritkán találkozunk. Mindig, mikor megbeszéljük, hogy találkozni fogunk akkor örül, és elmeséli mit fogunk, majd csinálni, de a találkozó előtt egy órával mindig lemondja. Mindig közbejön neki valami. Nem nagyon hiányzom neki. Ő, viszont nekem nagyon. Nehezebb az életünk is nélküle. Anya fizetéséből elég nehéz kifizetni a rezsit, meg amit még kell. Tegnap is nagyon izgultam, hogy most mi lesz, mert lehet, hogy elhagytam a tornacipőmet, amit nehéz lesz Anyának elmondani, mert aggódó könnycseppek lesznek majd szemében, hogy miből veszünk másikat. Szeretek sportolni, de ha nem tudjuk megvenni a cipőt, vagy kifizetni az órát, akkor sem dől össze a világ, mondtam már neki. Akkor, majd futok itt a lakótelepen. Ő, viszont hallani sem akar erről, mert mindig azt mondja

-Egyszer vagy gyerek. Addig csináld azt, amit szeretnél, míg lehetőséged van rá. A gyerekkor hamar elszáll és felnőttként, már nem biztos, hogy azt teheted, amihez kedved van. Mindent megtenne, értem tudom. Délután négyig dolgozik egy irodában, majd még mosogat négy órát egy étteremben. Nehéz neki! Mondtam már többször, hogy kevesebbet kéne dolgoznia, mert ez sok, de ő azzal nyugtatott, hogy bírja és örüljek, hogy van munkája. Tegnap délután viszont mikor hazaértem, már semminek nem tudtam örülni. Nagyon meglepődtem, mikor beléptem a lakásba és Anyát odahaza találtam. Megijedtem, hogy beteg és azért van odahaza, de mikor megláttam a konyhaasztalon a vodkás üveget amiből, már hiányzott rendesen, akkor tudtam valami nagy baj van. Anyám, ugyanis életében nem ívott egy korty alkoholt sem, sőt még a szagát sem bírta. A konyhaszéken ült és az asztalra könyökölve tartotta kezében az arcát, amin könnyek folytak végig. Hozzáléptem és felemeltem arcát. Szeme zavaros volt és vörös.

-Mi történt Anya? – sokáig nézett rám némán, majd zokogott tovább.

-Anya, mondj már valamit! Kérlek!

-Nem tudom mi lesz fiam. Nem tudom. – ismételgette. Kicsit megráztam testét, mert kíváncsi voltam, mi is történt. Óvatosan értem hozzá, mert nem akartam durva lenni, de nem reagált.

-Mondd már el! Nekem is tudnom kell, hogy mi történt.

-Nem tudom miből fogunk megélni, mert felmondtak nekem.

-Akkor, majd találsz másik helyet.

-Addig is élni kell valamiből. A számlákat ki kell fizetni, és enni is kell.

-Minden jóra fordul, meglátod.

Megöleltem, és lefektettem. Gondoltam jót fog tenni neki, ha pihen kicsit. Nem hallgattam zenét, mert nem volt hozzá kedvem. Ültem a szobában és gondolkodtam. Nem attól féltem, hogy nem lesz mit ennünk, hanem attól, féltem, hogy Anyát megbetegíti ez a dolog. Először nem akartam, de aztán felhívtam Apámat. Lehet, hogy nem kellett volna. Segíteni akartam Anyának. Elmondtam a telefonba, hogy mi történt velünk, de Apám csak azt mondta:

-Nem tudok segíteni. Nekem is rengeteg problémám van, és az is megoldásra vár. Ügyesek vagytok, majd megoldjátok, és letette a telefont. Egész éjjel nem tudtam aludni, mert azon gondolkodtam, mit kéne tenni, de semmi okos nem jutott eszembe. Többször benéztem Anya szobájába, de mélyen aludt. Reggel sem ébredt fel. Máskor, minden kis neszre felkapta a fejét, de ma azt sem vette észre, hogy elindultam a suliba. Nem volt sikeres napom nekem sem ma, mert bioszból egyest kaptam, és a matek feleletem is, csak kettes lett. A mai edzést is kihagytam, mert a cipőmet továbbra sem találom, és most fontosabb dolgom van.  Segítenem kell Anyának, legalább azzal, hogy vele vagyok, hisz csak mi ketten vagyunk egymásnak. Remélem, minden jóra fordul, mert ő erős nő és én nagyon szeretem.