Szeretni kéne kicsit
Már semmi nem a régi, mert tova tűnt a szeretet.
Átvette helyét a közömbösség és a gyűlölet.
Mi lesz ennek a vége?
Már nem nézünk egymás szemébe.
Idegen a másik, pedig vele élünk.
Ütünk, marunk, szavainkkal döfünk,
keblünkre már senkit nem ölelünk.
A régi ismerőst nem ismerjük meg, mert talán
Neki kicsit jobb az élete, és sikereinek örülni
nem akarunk, mert úgy érezzük ezzel magunknak
fájdalmat okozunk.
Akinek meg rosszabbul megy sora, arra időt
vesztegetni kár volna.
Házon belül és kívül idegen minden.
A szeretetnek már morzsája sincsen.
Akkor szeretünk manapság, ha céljaink úgy kívánják, de
akkor nagyon, hogy Ő segítsen nekünk vágyaink útján.
A célt elérve viszont másnap már idegenként kezeljük,
hisz nincs már dolgunk vele, és hogy szerettünk
az nem volt más, mint egy játék csupán
az érvényesülés útján.
Mindeközben boldogtalanul bolyongunk, és sírunk, hogy
milyen rossz nekünk.
Szeretet nélküli rideg világban nem nőnek a fák, mert
gyökerei belefagynak a földbe, és meleg nélkül a
lombkoronák sem borulnak zöldbe.
Szeretet nélkül soha nem lesz béke, és nem költözik
boldogság az emberi lélekbe.