- Emelem a poharamat az egészségedre, a szépségedre, a lelkedre és arra, hogy vagy nekem. Boldog, nagyon boldog vagyok, hogy felém sodort Téged az élet. Szeretnélek boldoggá, nagyon boldoggá tenni. Megadni számodra azt, amit csak tudok, és ami örömöt okoz Neked.

- Nagyon szeretlek, tudod. Érezned kell! Soha ilyen érzéseket még nem tápláltam senki iránt.

- Tudom és érzem, hogy szeretsz. Egyedül tudod, csupán a korkülönbség miatt aggódom. A társadalom is furcsán néz azon párokra, akik között ily sok a korkülönbség, de, ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy engem nem érdekel, csak nem szeretném, ha számodra lenne ez kellemetlen.

- Számomra csak kellemes érzések vannak. Most is olyan boldog vagyok, ha a szemedbe nézek, mert látom azt a csillogást, ami a szemedet sugallja. 26 év van közöttünk. Hidd el, nem a világ és még rengeteg szép év van előttünk, ha Te is akarod.

- Mindennél jobban akarom! Kívánom már tested is, ami után hónapok óta vágyakozom. Ma éjszaka végre karomba zárhatlak és ölelhetlek. Szép vagy, gyönyörű szép és a lelked maga a csoda. Tudod, mindig azt kerestem, amit benned meg is találtam és az élet külön ajándéka az, hogy a külsőd még csak csodálatosabbá tesz mindent.

- Kérdezhetek valamit?

- Kérdezz, édesem!

- Mi az oka, hogy nem nősültél meg?

- Tudod, érthető a kérdésed, csak nehéz pont Neked beszélni erről. Nehéz azért, mert nem szeretném, ha azt gondolnád, Téged nem szeretlek. Elmesélem a történetet és megérted majd lelkem.

Fiatal voltam, mikor megismertem egy gyönyörű nőt. Hosszú szőke hajzuhataga úgy borult a vállára, mint valami bársonytakaró. Illata mámorító volt. Teste maga a tökéletesség. Vékony derekát két kezem könnyedén ölelte át. Csípője oly szépen ringott, hogy nem lehetett neki ellenállni. Nagyon szerettük egymást. Ő pincérnőként dolgozott. Én akkor már osztályvezető voltam.  A nagy boldogságunkra kis árnyék került, mikor két éves kiküldetést kaptam. Olyan helyre juthattam el, ahová nem mindenkinek sikerül.  Amerika várt és én nem tagadom, nagyon akartam menni. Megfogadta nekem, hogy megvár és én megígértem Neki, hogy, ha hazatérek, feleségül veszem. Sírtunk, zokogtunk a reptéren. Első hetekben gyakran jöttek-mentek a levelek, míg egy napon megírta, hogy nem vár rám, mert oly sok lenne az idő és hamarosan férjhez is megy. Sajnáltam nagyon, hogy így döntött, mert én nem tudtam feledni Őt. Gyereket szerettem volna Tőle és azt, hogy együtt öregedjünk meg. Tudod, hogy hiányzik az az elképzelt, vágyott gyerek? Szóval én azóta sem tudtam más nőt elfogadni az oldalamon. Volt egy-két futó kalandom. Nem sok, de volt. Szeretném, ha szülnél nekem!

- Te Őt látod bennem!

- Nem fogok hazudni. Igen, Őt látom és ezért volt nehéz erről beszélni.

- Kicsit furcsa így számomra, mert olyan, mintha nem is engem szeretnél, de megbirkózom vele, mert szeretlek nagyon! Soha nem is találkoztál Vele?

- Nem! Csak mindig kerestem Őt a szememmel az utcán és abban reménykedtem, egyszer meglátom Őt. Távoli barátommal futottam össze jó néhány évvel ezelőtt és Ő mesélte, hogy életem szerelme boldog házasságban él, és van egy csodaszép lánya. Ezt el is tudom képzelni, mert szép nőnek csak szép gyereke lehet. De hagyjuk a múltat, kérlek! Ez is hozzám tartozik, de Téged szeretlek, és ma végre érinthetem bársonyos tested. Szeretnéd édes?

- Akarlak, hisz tudod! Látom, gondolataid még mindig a múltban kalandoznak. Elmondanád, mire gondolsz?

- A testedet látom édes. Azt látom, ahogy leveszem Rólad e gyönyörű ruhát. Magamba szívom illatodat és végigcsókolom tested és ..... egészségedre!

- Egészségedre! Mi az az és?

- Semmi, kérlek. Nem fontos.

- Mindin fontos!

- Nem kellett volna erről beszélnünk, úgy érzem, mert kicsit zavarodottá váltam.

- Te nem is az én testemet csókoltad gondolatidban, ugye?

- Valójában nem és szégyellem, de az Ő testét csókoltam végig és azt a gyönyörű anyajegyet a bal mellén, aminek virágformája volt, de a közepén volt egy pici fehér folt.  Soha életemben nem láttam még olyat és mindig óriási vágyat ébresztett bennem.

Te sírsz. Megbántottalak? Sajnálom, nem akartam.  Szeretlek!

- Én is szeretlek, de ...

- Ne zokogj, kérlek, fáj nekem!

- Elveszítettelek.

- Nem veszítettél el. Örökre a tiéd vagyok.

- Elveszítettelek, mint társat, de kaptam valami mást.

- Mit? Nem értem!

- Egy apát!

- Nem!

- De! MELLEMEN NEKEM IS OTT AZ A VIRÁG, AMI CSAK ANYÁNAK VAN ÉS SENKI MÁSNAK!