Könnyeim nem apadnak.

Fájdalmam nem múlik.

A rohanó világot,

csak kívülről szemlélem.

Napok követik egymást, de

semmi nem lesz könnyebb.

Nyújtottam kezem, de

nem szorította meg az, aki

az életemet boldogabbá tudta volna tenni,

vagy kis erőt tudott volna adni.

Lelkemre több seb nem fér már, de

nem kímél az élet,mert minden egyes percben,

egyre több könnyes fájdalommal ajándékoz meg.

Ó, Uram!

Mindig olyan erős voltam, de most oly gyenge.

Nézz le kérlek, zokogó gyermekedre.