Zsóka kerülte a beszélgetéseket. A munkahelyén is igyekezett úgy tenni, hogy szorgosan dolgozik, mert nem volt kedve kérdésekre válaszolni. A barátnőivel való találkozásokat is lemondta, ilyen, olyan indokokkal. Egyedül akart maradni a fájdalmával, mert tudta a lelkében dúló fájdalmat begyógyítani, csak ő tudja. Esténként főzött egy forró teát, majd bekuckózott. Fogta kezében a csészét és nézett maga elé, addig, míg könnyei szabad utat nem nyertek. Néha, belekortyolt az egyre hidegebb italba, minek mennyisége nem csökkent, mert könnyei gondoskodtak arról, hogy tele legyen az a csésze. Milyen boldog voltam, ezt mondogatta magának, és újra és újra, minden este lejátszódott előtte életének az a szakasza, amitől most szabadulni próbált. Hol is kezdődött? Három évvel ezelőtt, egyik este éppen egy kis közértben vásárolt. Pont a pékáruk előtt tétovázott, hogy mit is vegyen vacsorára.

• Vegye a diós csodát. Az, nagyon finom.

Hirtelen, nem is tudta honnan jön a hang. Oldalra nézett, de nem látott senkit. A férfi a háta mögött állt.

• Itt vagyok ám, ha engem keres.

Mókás fazon lehet. Ez, volt az első gondolata, miközben megfordult. Sokat nem látott a férfiból, mert sapkája jó mélyen a fejébe volt húzva.  A nyakát körbeölelő sál is egész arca közepéig fel volt húzva. A szemét látta csupán, ami olyan kedvesen mosolygott. Így, kezdődött az ő ismeretségük Pistával. A férfival összefutott esténként a közértnél, majd egy kávé mellett beszélgettek, egyre gyakrabban. Pista, elmesélte, hogy nem rég vesztette el a munkáját, és most keresi az új lehetőségeket. Kevés sikerrel. A házassága is néhány hónapja ért véget. Zsóka, hallgatta történeteit, és egyre jobban a szívébe zárta a férfit, aki a házasságból is úgy lépett ki, hogy nem kapott semmit. A férfi szemében minden találkozáskor különös csillogást látott. Pista, kedvesen udvarolt is neki. Figyelmes volt és szinte minden kívánságát leste a választott nőnek. Szerelem szövődött köztük, és két hónap után Zsóka felajánlotta, hogy Pista költözzön hozzá. Boldog napok következtek. Minden tökéletesnek tűnt, de Pistának még közel két év után sem sikerült munkát találnia. Voltak próbanapok, de vagy nem hívták vissza, vagy éppen neki nem felelt meg a munka. Zsóka, nyugtatta. Sőt, mindig azt mondta neki, hogy olyan munkát vállaljon, amit szívesen csinálna. Arról, nem mesélt a férfinak, hogy milyen nehezen tudnak egy keresetből megélni, még annak ellenére is, hogy plusz munkát vállalt. Nem szólt, mert ezt Pistának éreznie kellett. Keveset voltak együtt, mert Zsóka korán reggel elment és csak késő este ért haza. A hétvégék viszont csodálatosak voltak. Kirándultak, vagy csak lazítottak. Egy napon Pista talált munkát. Zsóka felsóhajtott, hogy most már könnyebb lesz az életük, de reményei gyorsan tovaszálltak. Kapott ugyan pénzt a férfitól, de csak töredéke volt ez csak a fizetésének. Egy alkalommal ezt szóvá is tette, hogy ez így nem igazán jó. Erre, Pista csak azt válaszolta, hogy adósságai vannak, és azt rendeznie kell. Zsóka, lenyelte a békát és többet nem hozta fel a témát. De, nem csak ez kezdte nyomni a lelkét, hanem az is, hogy kapcsolatuk kezdett megváltozni. Kevesebb volt a törődés, és a férfinak egyre több programja akadt, ahová párját nem vitte magával. Napról, napra egyre több lett a súrlódás. Egyik este, csúnyán összevesztek és Pista el is költözött, de mielőtt elment, elmondta, hogy élni szeretne még kicsit és nem kívánja magát elkötelezni. Zsóka úgy állt az előszobában, mint akit leforráztak. Ott, döbbent rá, hogy őt ez a férfi soha nem szerette, csak azért volt vele, hogy az életében keletkezett vihart átvészelje. Mikor rendszeres jövedelemhez jutott, már élni akart, de nem azzal a nővel, akinek szerelmet hazudott, és aki őt eltartotta és őszintén szerette.

Zsóka, kortyolt még a jéghideg teából, majd próbált aludni, ami az utóbbi időben egyre kevésbé sikerült, mert fájdalmát senkivel nem tudta megosztani, mert szégyellte, hogy ilyen csúnyán kihasználták és tudta, csak röhögnének rajta, hogy milyen bolond volt.