Egy pillanat alatt esett össze.

Mint, egy rongyos zsák olyan lett a teste.

Mozdulatlanul fekszik.

Talán, még lélegzik.

A körülötte morajló világ, már

oly távoli számára.

Csend borul világára.

Lepereg előtte élete, minden

jó, és rossz tette.

Érzi, nincs tovább.

Eljött az indulás.

Menni kell, nincs vita.

Nyitva a mennyek kapuja.

Szólna, de már nem tud.

Mondaná,

Legyetek jók, mert,

mind így végezzük.

Neki, már késő.

Érkezik a mentő, de már késő.

De, nekünk még, talán,

van egy kis időnk szeretni.