Nincs is annál jobb, mint, mikor átölelhetlek.

Szemedbe nézhetek, és elmondhatom,

mennyire szeretlek.

Te, erre azt válaszolod,

Én, is szeretlek kincsem.

Ilyenkor, akkorát dobban a szívem, mert érzem,

minket egymásnak teremtett az Isten.

Lelkünk, testünk, eggyé vált.

Egymás nélkül, félemberek vagyunk csupán.

Közös az öröm, közös a bánat.

Fájnak a percek, mikor nem lehetünk együtt, mert

minden reggel, kiszakad lelkünkből egy darab,ami

egész nap az estét várja, hogy újra otthonra találjon,

és forró csókunktól, boldogan mosolyogjon.

Nincs is annál jobb, mint, mikor átölelhetlek, mert

akkor érzem igazán, hogy szép az élet.

Szeretlek, amíg csak élek, mert Te vagy életem fénye,

és hálás vagyok a sorsnak érte.