Visszahúz minden oda, ahonnan jöttél.

Lelkedben a régi szerelem tüze soha nem halványult, csak

lángja szelídült egy percre, miközben máshol

próbáltad keresni a boldogságod, de

szíved mindig visszavágyott.

Ott van, a Te otthonod.

Hiába is tagadod.

Máshol nem találod a boldogságod.

Haragudnom kéne, de nem tudok,

mert az én szerelmem lángja, nem halványult.

Talán, majd eszedbe jutok néha,

lelkedben az emlékeket leporolva.

Nem tudom, mit érzel majd,

mikor a képeket nézed, de

talán egy mosolyt még kapok,

az évekért cserébe,

mielőtt a képek eltűnnek örökre.