Ami, tegnap még fontos volt,

az ma már a sorban az utolsó.

Egy perc alatt képes változni minden.

Már, nem fontos, mit mond a másik,

szíve milyen dallamot játszik.

Ma, már lényegtelen,

ami tegnap még örömet okozott.

Nem számit a rombolás,

hogy mit teszünk tönkre.

Új célok születtek.

A régit tegyük jégre.

Ne, nézzünk hátra, csak előre.

Ma, már a múltból, csak arra emlékszünk, ami fájt.

Ami jó volt, boldogságot okozott, töröljük gyorsan,

mert lelkiismeretünket csak így nyugtathatjuk meg,

mert az üvölt,

Mit tettél? Amit felépítettél azt lerombolod egy perc alatt,

csupán azért, mert valami más édesebbnek tűnik?

Kit érdekel, mondogatod magadnak,

hisz nekem is csak egy életem van.

Büszke vagy, mert volt bátorságod lépni, új életet kezdeni.

Nem számit, mit érez a másik, mert ez csak

olyan lelki dolog, és ebben a világban nem lehet lelkizni,

ha valaki boldog akar lenni.

Így van ez!

Ami, ma fontos az holnap romba dől.

Akinek ma bókolsz, annak holnap hátat fordítasz.

Az, hogy tegnap még ölelted, ma már el sem hiszed.

Akinek tegnap a szívedet adtad,

attól, ma már a szabadságod kéred.

Nem számit semmi, új a cél.

Ami rég volt, mit sem ér.

Előre nézel, nem hátra.

Így, bolyongsz a világban.

Valóban ez a boldogság útja?

A válasz, ott van a lelkünkben mélyen,

de kinek van ideje rá, hisz rövid az élet és

azok új célok felé visznek.

Sajnos, ez a képlet.