Nem vagy már olyan, mint rég.

Halvány már a szerelem lángja.

Ajándékként, már csak könnyeket kapok.

Megváltozott minden.

Aggódó szeretet már nincsen.

Titkok, rejtélyek, övezik a perceket.

Ezt, adod nekem.

Nincs harag, nincs panasz, de

nem kell több szomorú nap.

Egyszer talán, szép emlékké válnak éveink, és

mosolyt varázsol arcunkra, mert

talán, volt abban valami szép,

amit egymásnak adtunk rég.

De, miért is a szó?

Aki megy, az fájdalmat nem érez.

A távozó arcán, boldogság pihen, hisz

talált valamit, ami szebb és jobb, mint a régi.

Legalábbis reméli.

Légy boldog, mit is kívánhatnék mást.

A mi mesénk így ért véget.

Elment, aki egykor szeretett.