- Jó reggelt, Géza! Boldog új évet!

- Magának is, Marika! Mi történt? Nagyon rácsodálkozott valamire így, korán reggel, mert úgy maradt az arca.

- Tudja, portás vagyok, így sok mindent látok, de amit ma láttam, az hihetetlen. Soha nem gondoltam volna. A citrom napsugárrá változott.

- A citrom napsugárrá?

- Ne nézzen már ekkora szemekkel! A kolléganőjéről beszélek, a Katikáról.

- A Katika? Citrom? Napsugár? Az, az unott vénlány mivel tudta így meglepni?

- Tudja, karácsony előtt úgy sajnáltam, mert szomorúan, lehajtott fejjel kívánt boldog ünnepeket és mondta, találkozunk jövőre. Én, mondtam is neki, ne keseredjen el Katika, meglátja, jövőre minden szép lesz.  Soha, Géza! - Válaszolta, de én jós vagyok, csak eddig nem tudtam.

- Jós?                                        

- Az ám, mert Katika magánélete ma reggel megváltozott. Az, történt ugyanis, hogy bicegve, kezében a csizmája sarkát tartva, érkezett ma reggel.

- El tudom képzelni! Még jó, hogy nem vágta magához, az a kis idegzsák!

- Dehogy vágta! Sőt, repült és mosoly volt az egész nő.

- Mosoly?

- Igen! Csoda történt!

- Csoda?

- Az bizony! Ma reggel ugyanis, a metró mozgólépcsőn megbotlott és kitört a csizmájának a sarka. Egyensúlyát kicsit elvesztette és a királyfi karjában landolt.

- Királyfi?

- Az. Álmai férfiját látta maga előtt. Nem is akarta elhinni. Szép barna szeme van, azt mondta és tudja, mi a legfontosabb?

- Mi?

- Holnap este TA-LÁL-KOZ-NAK!

- Szuper!

- Én is nagyon örülök neki, mert humoros, kedves fazon lehet, ugyanis azt mondta Katinkának, mikor az csodálkozva nézett rá, hogy ne lepődjön meg annyira, kedves, én csak 2022 vagyok. Erre Katika azt dadogta, hogy Géza. Nem! Nem Gáza, Árpád vagyok!  Bocsánat, csak a Géza jutott eszembe.

Ő megmondta... és elmesélte a férfinak, amit mondtam neki. Ezen, jót nevettek. Így mesélte.  És ma reggel, mikor mosolyogva belépett, azt mondta, köszönöm, Géza! Maga egy Isten és csak utána köszönt.

-  Szép! Na, megyek.

-  Maguknál milyen volt az ünnep?

- Hagyjuk!

- Nem látszik valami vidámnak! Higgye el, drága, nincsenek véletlenek. Mindennek oka van. Így, az Ön szomorúságának is.