Anya! Rajzoltam neked szépet. Megnézed?

• Nem érek rá, mert ezer a gondom. A rajzodat megnézem majd, ha elvégzem a dolgom.
• De Mama! Úgy szeretném, ha megnéznéd, hisz neked rajzoltam, mert szeretlek téged. Ha tetszik, neked adom, és a dolgozóba is elviheted, hogy mindig ott legyen veled. Ugye, örülsz neki?
• Dolgozóba nem való a rajz. Ott, a munkával kell foglalkozni, hogy tudjak neked enni, adni.
• Mama! Akkor megnézed?
• Látod, hogy nem érek rá éppen!
• Tudod mit rajzoltam? Még írtam is bele valamit.
• Nem is tudsz írni, hisz még óvodás vagy.
• Tudok írni, mert a Zsuzsa néni megmutatta, hogyan írjak szépet neked e lapra.
• Rajzolj, és ne zavarj! Majd, ha ráérek, foglalkozok veled is.
• Mama! Csak egy percet kérek, hogy tekints e rajzra és mondd, hogy ügyes vagyok, nagyon.
• Soha nem leszel festő, az biztos, de azért csak rajzolgass, addig is csendben maradsz.
• Mama! Én rossz vagyok? Hisz szeretlek, nagyon.
• Láttam már tőled jobb gyereket is, ki butaságaival nem idegesíti szüleit.
• Mama! A Dávid nem is tud rajzolni, mégis azt mondta neki az apukája, hogy ügyes, nagyon és nagy művész lesz egy napon. Mama! Én mi leszek, ha nagy leszek? Ugye, én is művész leszek?
• Mi leszel? Feleség leszel, és anya, ki egyedül neveli majd gyerekét, mint én, és akkor megtudod, hogy mit jelent, mikor anyját nyaggatja folyton a gyerek.
• Mama! Megnézed? Nem felelsz már, hiába kérdezlek. Más fontosabb neked, úgy érzem. Már nem akarom megmutatni, mit rajzoltam, mert nem fontos, úgy érzem.
• Mit csinálsz? Miért szemetelsz? Takaríthatok utánad is! És akkor azt mondod, veled soha nem foglalkozok. Mit csinálsz, mondd?!
• Most tépem szét a rajzot, mit neked készítettem és az volt ráírva: SZERETLEK ANYA!