Forró nyári este, kis parkban, aprócska padon megpihenve nézelődök bambán, elhagyatottan, árván. Emberek jönnek-mennek. Szerelmesek egymás kezét fogva sétálnak a parkon át, vagy letelepedve egy padra, egymás karjában szerelmet és boldogságot remélve néznek fel a csillagokra. Csodálatos parfüm illatot hoz felém a szél, de a levegő fülledten áll, nem is tudom, mi hozza hozzám ezt az illatot át.  Felkapom a fejem. Ó, micsoda nő! Tökéletes alakja ellibben előttem. Domborulatait követve elvesztem. Egy közeli padra, szembe ül le velem. Hogy tudja, mire vágyom: hogy az Ő arcát lássam. Bájos kis mosoly arcán örök, mert szótlanul is csak mosolyog, mosolyog. Hosszú szőke hajkorona keretezi ezt az arcot. Férfi szemem ily szépet ritkán lát. Vonzódást és vágyat érzek, hogy hozzá érjek. Ó, micsoda nő! Hajába túrnék boldogan. Simogatnám arcát, vágytól éhesen. Nem hagynám szóhoz jutni, mert számmal inteném csendre, mert csak csókját kívánom remegve. Csókolnám lágyan, elveszve a vágyban. Szeméből olvasnám ki az akarást, a csillapíthatatlan vágyát csillapítanám. Szép, karcsú alakod gyönyörködtet. Rád nézek és boldog vagyok. Vágyom arra, hogy kezem érintse tested. Végigsimogassam karcsú derekad, gyönyörű tested. Férfiúi vágyam ébred. Felemelkedik a padról e csodás női test. Ó, kérlek, ne indulj még útra, maradj még egy pillanatra! Vágyaim fokozója, ó, édes, gyönyörű nő. Karcsú testére tapad a melegtől a ruha, így még izgatóbb a vonala. Érzem, hogy Őt akarom! Vállán lassan lecsúszik a ruha pánt. Ó, de megigazítanám! Finoman emelném a ruhapántot, hogy helyére húzzam lágyan, majd széttépve, hevesen e leplet, testét érezzem.  Gondoltban meztelenül áll előttem e gyönyörű teremtmény, és egyre jobban érzem a vágy, hevítő tüzét. Kicsomagoltam a ruhából, mint drága gyémántot a selyem dobozból.  Gondolatban szólítalak, beszélek hozzád. Ó, micsoda nő! Érinteném tested! Hagyd, hogy tegyem! Bejárjam völgyet és hegyet. Hagyd, hogy boldoggá tegyelek Téged! Csókolni akarlak, érezni bőröd melegét, bejárni tested minden milliméterét. Érezni akarom, hogy benned is él a vágy. Testem tested után kiált. Kezem hátad simítja. Gerinced mellett halad lassan, egyre lejjebb, melled testemnek feszül, mitől vágyam csak egyre hevül. Melled formáját követi kezem és érzem, Te is akarsz engem. Melledre tapadok, mint egy mohó kisgyerek az anyai kebelre. Kezem lassan halad, egyre lejjebb és lejjebb. Szerelmi fészket megtalálva, izgatva hívlak táncba. Ó, micsoda nő! El akarok benned veszni, mint egy kóbor vándor. Keresni a boldogság útját benned. Haladni előre és vissza, jobbra és balra. A vágyban elveszve, a boldogságot akarva, keresve. Menni, menni, futni, futni, majd rohanni, végig az úton, míg el nem érem a célt, a boldogság pontot. Izzadtan, kábultan, hevesen, vágytól éhesen, majd elégedetten, megpihenni veled, édesem! Visszaül a padra a gyönyörű teremtmény. De jó marad még. Testem forró izzadság, hisz gondolatban enyém volt ez az álomszép nő. Nekem adta legszebb kincsét, a pompázó testét. Bátorságom összeszedve, vágyaimat visszafojtva lépek elé.

-Kedves kisasszony! Mondja, megismerhetném Önt, pompázó szépség? – Rám mosolyog kedves arca és a kezét mutatja. Rápillantok és látom az összetartozás biztos jelét, a karikagyűrűjét.

-Boldog ember! – dadogom kábultan, lesújtva, mert vágyaim kulcsa máshoz van láncolva.

-Engedje meg, hogy illatát magammal vigyem, és ma éjjel a párnámon érezzem. Álom, tudom mindez, de higgye el, tudom az illatát úgy is vinni, hogy magához sem fogok érni. Hagyjon álmodozni, kérem! Ettől ne fosszon meg engem!

Rám mosolygott kedvesen és azt mondta:

              -Vigye, kérem!

Ó, micsoda nő! Mondom magamnak, hazafelé bandukolva.  Csalódott vagyok, mert vágyam kielégítetlen, de az illatát érzem. Ó, micsoda nő!