Karom ölelne, de nem vagy.

Ajkam csókolna, de hol vagy?

Kinek karjaiban pihensz éppen?

Kinek csókjában keresed a boldogságod?

Hiányod fáj, de mit tehetek,

ha szíved mást szeret,

akkor én sokat nem tehetek.

Minden könnycsepp, egy boldog perc emléke,

amit tőled kaptam, és őrzöm, örökre.

Ősz van.

Hulló falevelek kergetik egymást,

még egy utolsót táncolva,

mielőtt avarként mennek a halálba.

Bennem is meghalt valami, ezen az őszi reggelen,

mert a remény, hogy együtt boldogok leszünk,

már nincs többé.