Nehéz volt a hetem, mert nem volt netem. Jól, ki is toltak velem, mert csend volt körülöttem. Össze is csaptam a kezem, azon a reggelen, mikor szembesültem vele, hogy nincsen netem. Jó ég! Mennyi mindenről lemaradok én. Honnan fogom tudni, hogy mit főz a szomszéd, és miért pisilt a kutyája megint az ajtóm elé? Fontos dolgok ezek, és a választ mindig a közösségi oldaltól remélem. Nem is hiába, mert választ is kapok minden problémára. Ez –az információ hiány beteggé tesz, mert nem tudom követni az eseményeket. Nem fogom megtudni, hogy miért vett fel ma fehér sapkát a Zsuzsa? Mit evett az, aki engem nem szeret, de azért mindig küld egy szívet? Új ismerőseim sem lesznek, mert azt, hogy jelöltek, arról fogalmam sincsen. A virtuális virágok, nem árasztják el a szobát és senki, nem mond egy sziát. Hírek! Na, talán ez-az egyetlen, aminek örülök, hogy nincs, mert addig nem rettegek, amíg nem hallok semmit. Komolyan, olyan jó volt ez a hírek nélküli világ, mert kezdtem élni, talán. Olyan érzésem támadt, hogy szép az élet, még akkor is, ha érnek nehézségek. A híreket olvasva, viszont csak agyalok naphosszat, és minél többet olvasok, annál bizonytalanabb vagyok. Furcsa volt a net nélküli világ, de aztán tevékenykedni kezdtem. Végre üres a szennyeszsák, mert nincs mosatlan ruha. Kimostam az itthoni rucimat is, amiben a gép elé szoktam ülni, és úgy szoktam posztolni, mint akin a legszebb ünneplő ruha van. Jó, szórakozás ez olykor. Főleg akkor, mikor olyan üzenetet kapok, hogy tetszel és kívánlak. Ilyenkor az jut eszembe, hogy ha most látnál, akkor világgá futnál, mert minden vagyok most, csak nem szexi és vagány. Főleg, hogy csavarókkal van tele a fejem. Jót röhögnél, ha erre járnál, és már semmit nem akarnál. Főztem is, hisz valamivel el kell ütni az időt. Igaz, napokig nem mondta senki, hogy milyen ügyes, okos, és szép vagyok, de ezeket úgy is tudom. A lakás ragyog, porszem sehol. Kíváncsi leszek, feltűnik e valakinek, hogy napok óta nem voltam itt, vagy csak akkor kapnak észbe, hogy én is élek, mikor be vagyok jelentkezve? Sok mindenről lemaradtam. Megőritett a bizonytalanság, hogy nem tudtam esik vagy fúj a szél? Hideg van vagy meleg? Mehettem minden reggel ki, hogy megnézzem, de hogy hány fok is volt éppen azt csak saccoltam, mert pontos értéket nem tudtam. Ó, de sok mindenről lemaradtam. Pont előző nap vettem egy rucit. Kíváncsi is lettem volna arra, hogy ki mit mond erre. Kérdezni is akartam este, hogy jó e vagy rossz? Vagány leszek e benne vagy szakadt? Nyúlik az anyag? Gépbe vagy kézzel mossam, vagy inkább ne is hordjam? Kérdezni akartam, de már net nélkül voltam. Pótolni fogom, amiről lemaradtam. Osztom majd a képeket, míg mások észt osztanak nekem. Írok, majd jegyzetet és leírom, hogy mi jár a fejemben. Arról nem teszek fel képet utólag, hogy az elmúlt napokban hol voltam. Inkább kiírom, hogy hova készülök a nyáron, had csemegézzenek kicsit rajta, hisz én már előre tudom, hogy nem megyek sehova. Ma, már szebb a világ, mert újra van internet szolgáltatás, és az este is elérkezett végre. Leülhetek a gép elé újra és a csodás közösségi oldal varázsa vár. Tudtátok, hogy napokig nem voltam? De, most itt vagyok! Szóljatok, ha sok vagyok!